SzegediLap

Domonkos István nagy versének címe egy Balassi Bálint költeményéből vett szóalakzat és metafora: Kormányeltörésben. Jelentése: otthontalan tévelygés, szellemi-intellektuális, érzelmi-lelki, kulturális és egzisztenciális céltalanság, bolyongás, partvesztés, hazátlanság, kifosztottság... A ma Svédországban élő délvidéki magyar költő írását előadó szegedi értelmiségiekkel Tráser László beszélgetett. A verset Fabulya Andrea és Páli Tibor olvasták föl, a versre Barkos Bea festett, közreműködött a Gyalogfény (Jenei Kornél, Lázár Zoltán és Páli Tibor). – Tráser László beszélgetése. (hanganyag)

Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én született Szabadkán. Az egykor nemesi Kosztolányi és a polgári Brenner család sarja az itteni gimnázium tanulója lesz, ahol édesapja tanár, majd igazgató. A fiatal költő ekkor már írogat, az önképzőkör szorgalmas tagja, sőt tizenhat esztendős korában megjelenik első verse a Budapesti Naplóban. Szegeden érettségizik végül, mivel kizárják a szabadkai gimnáziumból. Az ok: nem fogadja el az egyik tanárának az ítéletét, aki dolgozatában a vélt magyartalanságot igazítja helyre. – Kaiser László írása Kosztolányi Dezsőről

Bátyi Zoltán Szegeden született, 1956-ban. Szegeden járta iskoláit, itt szerzett jogi diplomát 1980-ban. Itt kezdte újságírói pályáját is, nevezetesen a Csongrád Megyei Hírlap szerkesztőségében. Később a Reggeli Délvilág főszerkesztő-helyettese, majd a Délmagyarország főmunkatársa lett. 2003 szeptembere óta a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkáraként dolgozik. Hétezernél is több cikkét közölték különböző lapok; tizennégy kötet szerzője illetve társszerzője. Írt és szerkesztett könyvet egykori középiskolájáról (50 éves a Vedres) és a város egyik legnagyobb cégéről (50 éves a Tisza Volán) egyaránt. Sokoldalú író és publicista, akit Szeged Városa 2016-ban Kölcsey-éremmel tüntetett ki. – 7 kérdésünkkel Bátyi Zoltánt kerestük

A nemrég elhunyt Nemeskürty Istvánra, a nemzet Tanár urára emlékezünk Kaiser László közel tíz éve publikált interjújával, amelyet változatlanul közlünk, így nem csupán az emlékek és gondolatok kapnak külön ízt, de az akkori idők megidézése is szolgál érdekességgel, s a mára mutató tanulságokkal egyaránt. 

Az Organikus vadászidény opuszait olvasva mindvégig az motoszkált az agyamban, a szerző szisztematikusan kérdez rá újra és újra, más-más aspektusokból, hogy van-e még bennünk, emberekben elegendő életösztön ahhoz, hogy szembefordulhassunk a közelgő végzettel. Czipott mintha saját lelkületén át tesztelné egyedekre lebontva már ki-ki saját bőrén érzi-e, hogy ebben a mai haláltáncban, ebben az organikus vadászidényben előbb-utóbb mindnyájan levadásztatunk. Sejtjük-e már, hogy az élősködők által az emberiség megvezettetett és pusztulásra ítéltetett tömegéhez tartozunk? – Varga Rudolf Czipott György könyvéről

Az Organikus vadászidény opuszait olvasva mindvégig az motoszkált az agyamban, a szerző szisztematikusan kérdez rá újra és újra, más-más aspektusokból, hogy van-e még bennünk, emberekben elegendő életösztön ahhoz, hogy szembefordulhassunk a közelgő végzettel. Czipott mintha saját lelkületén át tesztelné egyedekre lebontva már ki-ki saját bőrén érzi-e, hogy ebben a mai haláltáncban, ebben az organikus vadászidényben előbb-utóbb mindnyájan levadásztatunk. Sejtjük-e már, hogy az élősködők által az emberiség megvezettetett és pusztulásra ítéltetett tömegéhez tartozunk? – Varga Rudolf Czipott György könyvéről

Ki írta a Nincsen, nincsen!? című verset, amelyet Az Est 1923-ban Ady Endre posztumusz költeményeként közölt? Mi köze az esethez Kosztolányi Dezsőnek és Juhász Gyulának, valamint egy nagyváradi kocsmának? – Burkus Márti írásából mindez kiderül Ady Endre születésének 138. évfordulóján

A napokban jelenik meg a Szegedi Írók Társasága (Hungarovox Kiadóval közösen kiadott) Itt maradni című antológiája. A kötet szerzői mind a Szegedi Írók Társaságának tagjai, ám a Társaság nem minden tagja szerepel az antológiában, amelynek anyagát a szerkesztésre felkért Farkas Gábor irodalomtörténész válogatta össze a tagoknak az elmúlt néhány évben, irodalmi folyóiratokban már publikált alkotásainak javából...

„Mindig megnyugtató, ha valaki a kelleténél jobban belebonyolódik a betyárgubancba. Néhány éve menthetetlenül gúzsba kötöttem magam Rózsa Sándorral, most Veszelka Attila ered nevezetes őse, Veszelka Imre nyomába. Könyve nem pusztán az eddig ismert adatok összegzése, saját maga is kutatott, fontos és érdekes felfedezéseit beépítette néprajzi, családtörténeti, irodalmi adatoktól hemzsegő munkájába. Jó azért is olvasni a Veszelka-könyvet, mert Szeged is föltárul, lépésről-lépésre, és nemcsak egykori, de mai ábrázatában is gyönyörködhetünk.  (Mögmondom őszintén, néköm nagyon teccött Attila könyve.)” – írja Szentesi Zöldi László Veszelka Attila új könyvéről, amely a Veszelka Imre. Rózsa Sándor legkedvesebb cimborája és én címet viseli. – A szerzőt könyvéről Tráser László kérdezte. (hanganyag) 

A napokban jelent meg a Rím Könyvkiadó gondozásában Botz Domonkos és Varga Rudolf Irodalmi pályaudvar című interjúkötete.