Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 „Annyira jó az anyag, hogy a legrangosabb nemzetközi fesztiválokkal is felveszi a versenyt”
7 kérdés Orosz Istvánhoz
 
1044231_386174828160370_1247187898_n.jpg
Június 19-23. között zajlott Kecskeméten a 11. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (KAFF). Orosz István grafikus, író és animációsfilm-rendező – szakítva a korábbi évtizedek gyakorlatával – ezúttal nem filmkészítőként, hanem mint zsűritag vett részt a fesztiválon. A fesztivál szervezői miután felajánlottak egy zsűritag helyet a Médiatanácsnak, Rofusz Ferenc Oscar-díjas rendező javaslatára Orosz Istvánt jelölték ki e megtisztelő posztra. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen az egész estés filmeken kívül – amelynek külön zsűrije volt – valamennyi kategóriában ők ítélkeztek. A többszörösen díjazott, korábban KAFF nagydíjat is nyert Orosz Istvánnak Képiró Ágnes tette fel hét kérdését.
 
01-talan.jpg 
Orosz István a lányával és Vivien Halassal
(forrás: Banczik Róbert – KAFF)
 
Képiró Ágnes: Ön először vett részt a KAFF-on zsűritagként. Hogyan ítéli meg a látottakat a zsűri szemszögéből tekintve?
 
Orosz István: Minthogy filmkészítőként mindig itt voltam és elég jól ismerem a fesztivált, még azt is megkockáztatom, hogy a válaszom viszonylag objektív lesz: nagyon jó az anyag. Lehet, hogy nem lennék ennyire határozott, ha nem kaptam volna megerősítést a nemzetközi zsűritagoktól, akik ugyan a kecskeméti fesztiválokat nem ismerik olyan jól, viszont a nemzetközi fesztiválokra elég nagy rálátásuk van. A zsűri mindkét nemzetközi tagja – Sayoko Kinoshita Japánból és a Németországban élő lengyel Izabela Pulcinska – azt mondta, hogy annyira jó az anyag, hogy a legrangosabb nemzetközi fesztiválokkal is felveszi a versenyt. Illetve az anyagon belül kiemelték a fesztivál két legfontosabb kategóriáját, a rövidfilmet és a sorozatfilmet.
 
 02-orosz-istvan--ternovszky-bela-es-mikulas-ferenc.jpg
Orosz István, Ternovszky Béla és Mikulás Ferenc
(forrás: Banczik Róbert – KAFF)
 
Képiró Ágnes: Milyen szempontok alapján értékelték a zsűritagok a látottakat?
 
Orosz István: Ez attól függ, melyik filmről van szó. A narratív filmek esetében fontos kritérium a történetmesélés, valamint az, hogy mennyire jön át a filmnek az üzenete, mennyire követhető a dolog és mennyire animációs a film. Ugyanis elképzelhető, hogy a film nagyon jó, de semmi köze nincs az animációhoz - nem is kellett volna akár animációban megcsinálni. Lényeges szempont a műfajszerűség, mely alatt azt értem, hogy az animációs eszközök – elsősorban a tömörítés, a jelképes fogalmazás, a grafikai világ, a téri vagy a síkbeli megjelenítés – szépen működjenek; illetve maga az animáció, tehát a figurák mozgatása hogyan működik, milyen a vizuális üzenete, a vizuális karaktere a filmnek, milyen a hangja, a zenéje… Szóval nagyon sok mindennek kell együtt állnia. Persze arra is figyelünk, sőt talán ez a legfontosabb, van-e valami olyan újítás, amelyet más film nem mutat fel, vagy korábbi filmekben sem láthattunk. Amit csak az a film képes hozni, és ilyen filmekkel is találkoztunk ezen a fesztiválon: Vácz Péter Nyuszi és Őz című filmje, Csáki László Boffer Bingse ilyen, de sok novummal szolgáltak Tóth Pál, Ulrich Gábor és Emil Goodman munkái is. 
 
03-my-name-is-buffer-bings.jpg 
Csáki László My name is Boffer Bings című animációja elnyerte
a fesztivál nagydíját és a filmkritikusok díját.
(forrás: KAFF)
 
Képiró Ágnes: Tartalmi vonatkozások tekintetében láttunk irodalmi műveket is. Ön, mint irodalmi berkekben is jártas személy, hogyan ítéli meg ezen a művek animált adaptációját?
 
Orosz István: Amikor úgynevezett szerzői filmmel van dolgunk – tehát nem egy irodalmi mű adaptációja az a film, hanem a filmkészítő maga írja a történetet –, az nyilván egy kicsit érdekesebb azoknak a számára is, akik nézik, s azoknak is, akik ítélkezni akarnak fölötte. Természetesen nagyon jó lehet az a film is, mely egy jól ismert irodalmi dolgot választ kiindulópontnak, de attól persze nem villanyozódik fel az ember, ha már tudja előre a végét, ismeri az úgynevezett poénját. Ám ha a szerző maga áll elő egy új történettel, hát persze, hogy akkor a néző és a zsűri tag is örül, mint például Glaser Kati Három nagymamája esetében. 
 
04-harom-nagymamam-volt.jpg 
Glaser Katalin a Három nagymamám voltért az Országos Diákzsűri díját
és a legjobb forgatókönyvért járó díjat is bezsebelte.
(forrás: KAFF)
 
Képiró Ágnes: 30 ország 160 filmmel pályázott, ez jelentheti az animáció reneszánszát – hiszen soha ennyi filmmel még nem pályáztak – vagy inkább azzal a technikai könnyedséggel jár együtt, hogy egyre többen tudnak hozzáférni olyan programokhoz, amelyekkel – ha nem is képzettek – tudnak filmeket készíteni?
 
Orosz István: Biztos, hogy benne van ez utóbbi is, tehát frissebb technikai eszközök segítségével gyorsabban tudnak az emberek filmeket csinálni és sokkal olcsóbban lehet filmeket készíteni. Amikor én kezdtem a szakmát, akkor mi a 35 mm-es filmek bűvöletében éltünk, és nagyon óvatosan kellett forgatni, mert tudtuk, hogy 1-1 méterrel többet forgatni is hatalmas anyagi veszteség, mivel nagyon drága maga a nyersanyag, a nyersanyag előhívása és a labormunkák. Ma már arra nem kell figyelni szerencsére, hogy mennyit forgat az ember, bár lehet, hogy emiatt azt a koncentrált készülődést is elvesztik a filmkészítők, amely a régi filmkezdetek sajátossága volt. Igen, nagyon sok film készült az idei fesztiválra, sok helyen van animációs filmes képzés Magyarországon. Sok olyan új, ismeretlen, zömmel diák került be a fesztivál vérkeringésébe, akik új dolgokat is tudnak felmutatni, és egyre fiatalabban jutnak fel a diákok a csúcsra. A diákfilmek versenyét például egy olyan fiú nyerte, aki nem is felsőfokon, hanem még csak középfokon tanul: Balogh András Szilveszter. 
 
05-rabbit.jpg 
A legjobb diákfilm: Balogh András Szilveszter: Rabbit
(forrás: KAFF)
 
Képiró Ágnes: Technikai részét tekintve a hagyományos rajzolt film mellett láttunk többek között montázstechnikát és 3D-s megoldásokat is. Lehet-e valamilyen trendet meghatározni, hogy mi az, ami mostanában a műfajt jellemzi, vagy éppen a sokszínűségében fogható meg?
 
Orosz István: Nyilván kell egy kis időbeli distancia, amikor visszanézve, 10 vagy 20 év múlva látjuk majd, melyik technika volt a legjellemzőbb erre a korra. Most én egy nagy palettát, technikai sokszínűséget látok, amelyben a hagyományos dolgok éppen úgy jelen vannak, mint a nagyon friss technikai újítások. Láttunk olyan filmet, amelyben a hagyományos papírra rajzolt animációk mellett megjelentek a furcsa térbeli dolgok, sőt a fesztivál egyik legérdekesebb filmje éppen ezt használja föl, szinte filozofikus gazdagsággal, hogy a kétdimenziós és a háromdimenziós figura együtt él, azonos térben és ennek a két látásmódnak a kontrasztjából épül fel egy nagyon mai és nagyon szerethető műalkotás.
 
 06-nyuszi-es-_z.jpg
A fesztivál egyik legérdekesebb filmje,
a legjobb rövidfilm kategóriában díjazott
Vácz Péter Nyuszi és Őz animációja
(forrás: KAFF)
 
Képiró Ágnes: A zsűri munkájára vonatkozóan: volt-e esetleg olyan kategória, amelyben vitát okozott vagy nehéz volt dönteni, hogy ki legyen az adott díj nyertese?
 
Orosz István: Eléggé egységes volt a zsűri. Úgy dolgoztunk, hogy először próbáltuk kihagyni azokat a filmeket, amelyek esélytelenek a díjra és nagyon nehéz volt választani, mert majdnem minden filmben találtunk olyan értéket, ami miatt díjat kaphatott volna. Voltak olyan fordulók, hogy egyikre sem mondtuk azt, hogy nahát ez essen ki, szóval viszonylag nehéz volt szűkíteni a kört. Annak ellenére, hogy a zsűri végül elég egységesen döntött, azért azt hiszem, hogy minden zsűritagban ott maradt egy-két-három-négy olyan mozi, olyan, a szívéhez közel álló film, amely végül bár nem kapott díjat, de az illető zsűritag sajnálta, hogy nem lett díjazva. De hát ez a zsűri munkájában mindig így van, hogy kicsit a végén fáj a szívünk.
 
07-dijazottak--dijfelajanlok-es-a-zs_ritagok.jpg 
Díjazottak, díjfelajánlók és a zsűritagok
(forrás: Banczik Róbert – KAFF)
 
Képiró Ágnes: Ön miért nem pályázott most filmmel?
 
Orosz István: Nincs új filmem, az animáció lassú műfaj, ritka az a rendező, aki a kétévenkénti fesztivál mindegyikére új filmet tud hozni. Régebben háromévente rendezték a KAFF-ot, arra könnyebb volt elkészülni. Viszont A rajzoló címmel épp a Kecskemétfilm műtermében készül egy filmem. Ha minden jól megy, két év múlva már vetíthető lesz, persze ha az akkori előzsűri majd beválasztja.
 
 Képiró Ágnes
 
 
szegedilapba.jpg
Képiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Főiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Főiskolán rajz, történelem és vizuális kommunikáció szakon végezte, utóbbin alkalmazott grafikára specializálódva. Egyetemi diplomát szerzett 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos bölcsész és tanár szakán valamint 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár szakon művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként. 2006 óta a hódmezővásárhelyi Eötvös József Székhelyintézmény tanára, emellett képzőművészeti tevékenységet is folytat, elsősorban grafikusként. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Érdeklődése kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.