Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marton Árpád
Zene, fülemnek
 
Végre élő hangszerek természetes hangja! Balzsamként hat fülre és lélekre a Muzsikáló Udvar nyáresti szerenádként kínált kamarakoncertje. Hisz ez a későbarokk meseudvar megzendülő hangszertest maga is! Az országos hírű együttesek után egyenrangú vendégeiként köszönti öblében a kiegyenlített hangszínű, finom összefogottságú Szegedi Kamarazenekart, Kosztándi István együttesét.
Farkas Ferenc Régi magyar táncait a Pavane Táncegyüttes imitált udvari bálja dekorálja. A reneszánsz gyökerekből táplálkozó szvitet a zenekar barokk concerto grosso igényességével szólaltatja meg. Vivaldi D-dúr mandolinconcertójának (RV 93) gitáros átirata Pavlovits Dávid szólójával – nyáreste van, szabadon jár-kel a lélek a tetők fölött, csillagok magasában - a canalék káprázatvárosa után olt vágyat szívünkbe. Mindazonáltal nem vagyok biztos benne, hogy a darabválasztás a legszerencsésebben sikerült. A mandolin zengését erősítéssel kell pótolni, ami nem használ a kamaraáhítatnak, összehangolt repülésnek. Talán innen a dekoncentráltság. A largóban így is akadnak álomittas pillanatok.
Az este zenei centruma Csajkovszkij C-dúr Vonósszerenádja (op.48.). A giccses, hatásvadász interpretációra hajlamosító kamararemeket ritkán hallani ilyen letisztult, sallangtalan értelmezésben. Kosztándi István az a fajta koncertmester, aki kamarazenekari primáriusként is kissé első az egyenlők között: puha, olvadékony hegedűhangja hajszálnyival kiviláglik az együttes többi, bámulatos egységben szóló tagja fölött. A romantikus szvitet azonban épp ez a finom individualizmus avatja megrendítő élménnyé: kisimult, klasszikusan formált íveik mögött – különösképp igaz ez az etikettszerű illedelmességgel, megtévesztő fogásként Elégiának címzett harmadik tételre – elemző értelmezés, operai, Mahler-szimfóniába illő drámaiság tárul elénk. És egy nagy komponista, nagy szenvedő finom eleganciával palástolt élettragédiája.
 
szegedikamarazenekar.jpg
 
A vonós kamarazene olyan korok kelléke, amikor nem zúdult az emberre gépzene úton-útfélen. Az éter helyett az éteri volt a hívószó. Az élő muzsika lelki szükségletnek számított. Azt hiszem, valahol itt kezdődik a sokszor hiányolt polgári miliő. Igényes, szép hangzású, de az intellektust sem tétlen hagyó muzsikálás nagyúri kedvtelésből, álomszerű kastélyudvarban, kivilágított toronyóra alatt. A szegedi polgár eme estéken zenei gyönyörűségekben dúskáló nábobot játszhat (megtanulván, hogy tételszünetben nem ovációzunk). Vendégeink szemében pedig – bízzunk a mediterrán Szeged jövőjében – trieszti eleganciát képviselhet a Muzsikáló Udvar. Adná az ég, hogy efféle koncertekre minden nyári hétvégén alkalom adódjék. Augusztus trónra lépett – elszomorító a tudat, hogy a kivételes érzésért újabb esztendőn át böjtölünk majd.
 
(A Szegedi Kamarazenekar koncertje a Muzsikáló Udvarban, 2013. augusztus 1.)
 
  

martonarpii.jpg

Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp., 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp., 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp., 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp., 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: (Intermezzo No. 2...)Belepte a nyál...Alpesi AlhambraA Madách Szníház fantomja...Libaleárazás, dámabutik, pipipiac7 kérdés Herczeg Tamáshoz és Harangozó GyuláhozSzeged TabánjaTápai színvázlatHa szabad maradok!Negyedik este Boldog Elréddel7 kérdés Fekete GizihezGraciőz gráciákKöltészetnapi variációkA nyomra-vezetőAz én pálymunkámTűzben égőkTrio D'Arco AngelicoHódolat lovaknak s lovasaiknakÍgy vigalom, úgy unalomJézusmária!Viva la opera!ParasztvakításHegyén-hátán lakodalomDebil és fád„Színház! Pompázó hazugság”Nagy Anikó életmű-albuma, szegedi szerző művészportréjával; A gép öl, a lélek éltet (Tóth Pálról)A szólásszabadság határaiA cirkusz metafizikájaKrisztus négy megkísértéseChopin