Marton Árpád
Az üdeségtől a finomságig −
− megeshet, fontos estének tapsolt a Városháza udvarát úgy kétharmadrészben megtöltő közönség a Giovani Artisti Kamarazenekar péntek esti hangversenyén.
Bemutatkozó koncertnek is nevezhetnők az estet, hisz a nevében és tagságában egyként fiatal együttes első ízben lépett a dobogóra egész estés műsorral.
Névjegyüket rögvest a legkifinomultabb kamararemekek bemutatásával kívánták letenni − s a merész próbálkozás emlékezetes marad mindazoknak, akik jelen voltak.
Nem vagyok biztos benne, mennyire bizonyult helyesnek az utólagos sorrend-módosítás, amely Boccherini „kitágított” kvintettjét tette meg bemutatkozó műsorszámul…
Az Éjszakai őrjárat Madridban címet viselő zsánerkép-sorozat vérbő, szarkazmusig menő humora − a koncert során erről győződhettünk meg − épp nem az ifjú zenekar fő törekvése. A karikírozó hajlamú komponista frivol szerzeménye − mint kiderült − a lehető legtávolabb áll a kifinomult hangzást céljául tűző együttes szellemiségétől, a darab vérmérsékletének legmegfelelőbb groteszk, elrajzolt, egyénieskedő virtuózkodás elmaradása ezért sokszor a bizonytalanság, a bátortalanság, az ideális hangkép keresésének érzetét keltette.
Nem úgy a folytatás! Corelli D-dúr concerto grossója (op.6 no.4) lélekszakasztó pianissimóival kivételesen finom felfogásra törekvő együttest mutatott, amit a következő program lépésről lépésre bontott ki. Mendelssohn ifjonti, Sturm und Drang-módra látványos X. szimfóniájának hallatán olyan nagynevű párhuzam ötlött eszembe, mint a kifinomult és visszafogott hangzásáról híres Orfeus Kamarazenekar. S bár részrehajlás lenne tagadni, hogy akadtak vitatható értelmezési pontok és − ilyen nehézségű darabok esetében jószerével kiküszöbölhetetlen − gikszerek is szép számmal, a 3. Brandenburgi verseny − élén a már-már szólistaszerepben is rokonszenvesen, hajszálnyit tán túlos mértékben is visszahúzódó Behán László Dezső koncertmesterrel − finom összhangra törekvő, minden egyénieskedést tudatosan kerülő együttest mutatott, amelynek diszkrét gesztusrendszere távolról sem utal bátortalanságra vagy vértelenségre, jóval inkább a kifinomultság kultuszát ápolja afféle marrinneri módon, mézként ható hangzással bűvölve hallgatóit. Nem meglepő, hogy a rafinált fúvós-triókkal dekorált 1. Brandenburgi… is ínyenc olvasatát hozta a közhelyességtől fenyegetett alapműnek: ha egyes részleteiben vitatható, mégis eredeti és figyelemreméltó színt jelentetve meg a szegedi zeneélet összképében.
A zenekar jóformán szenvedélyből, díjazás nélküli másodállásban alakította ki máris egyéni látásmódját, stílusát. Ez idő szerint csak az Ifjúsági Ház áll mögöttük, próbahelyszín gyanánt. Óriási vétek volna oda nem figyelni együttmaradásukra és fejlődésükre!
Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp. 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp. 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp. 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp. 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).
