Hegedűs Bernadett
20 éve hunyt el Veress Sándor
zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus és népzenekutató
„Igaz művész szólal meg..., akinek magasabb ideáljai vannak,
aki a muzsikától komolyan vár és követel valamit
saját lelke és embertársai számára...,
aki a zene hangjaival tisztázni akar
és tisztázni is tud valamit... a kavargó élet káoszából.”
(Tóth Aladár)
Ki volt az a népzenetudós, akinek moldvai gyűjtőútja alapként szolgált további csángó folklorisztikai kutatásokhoz?
Ki volt az a zenepedagógus, akinek jóvoltából a svájci zeneművészeti oktatásba bevezetésre került a Kodály-módszer?
Ki volt az a zeneszerző, aki saját felfogása szerint értelmezte újra műveiben a schönbergi tizenkétfokúságot?
Ki volt az a komponista, akinek szimfóniája 1. díjat nyert a japán császári dinasztia 2600 éves fennállásának ünnepére meghirdetett zeneszerzőversenyen?
– Mindezen kérdésekre egy jó feleletet adhatunk, mégpedig Veress Sándor nevét, aki egy személyben volt polihisztora a 20. század magyar zenei életének mint zeneszerző, előadóművész, zenepedagógus és népzenekutató. Élete első 42 évét Magyarországon, második 43 évét Svájcban élte le, olyan zeneszerzőket nevelve a világnak, mint Ligeti György és Kurtág György, valamint leghíresebb svájci tanítványa, a nagyszerű oboaművész és komponista Heinz Holliger.
Veress Sándor
Az erdélyi származású zeneszerző, népzenekutató és zenepedagógus 1907. február 1-én született Kolozsvárott. Szüleivel 1916-ben költözött Budapestre. 1923-tól a budapesti Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán Kodály Zoltán tanítványa 1927-ig, a zongora szakon pedig Hegyi Emánuel, később Bartók Béla voltak tanárai 1932-ig. Már ezekben az években elindult népzenekutatói pályája a Néprajzi Múzeumban Lajtha László vezetésével, akivel szoros baráti kapcsolatba került. Lajtha nemcsak népzenekutatóként, hanem emberként és zeneszerzőként is nagy hatással volt Veressre. Az 1930-as moldvai gyűjtőútjának eredményeit elismerve Bartók felkérte asszisztensének a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül folyó népzenei rendszerezési munkájához. 1943-1948 között a Zeneakadémia zeneszerzés tanára volt. Kodállyal együtt a Magyar Művészeti Tanács zenei testületének is tagja volt.
Az 1948-1949-es kommunista fordulat után, 42 évesen elhagyta Magyarországot, és emiatt a számára 1949-ben megítélt Kossuth-díját sem vehette át. Svájcban, Bernben telepedett le. 1950-től a berni konzervatóriumban oktatott zeneszerzést és zeneelméletet, majd 1968-1977 között a berni egyetem zenetudományi tanszékén tanított. Veress zenepedagógusként is jelentős örökséget hagyott hátra, nem csak pedagógiai tárgyú írások szerzőjeként ismerhetjük, hanem mint zeneszerzés tanárt is. Svájci munkássága idején alapjaiban reformálta meg az ottani zeneoktatást, többek között ő vezette be a relatív szolmizációt, és tanított Közép-Európa népzenéjéről elsőként. Svájci munkássága alatt a már említett Heinz Holliger mellett Heinz Marti és Jürg Wittenbach is a tanítványa volt. Az 1960-as években többször hívták vendégprofesszornak Ausztráliába és az Amerikai Egyesült Államokba. 1992. március 4-én bekövetkezett haláláig Svájcban élt.
Korai alkotókorszakát a magyar népzene hatása jellemezte (I. vonósnégyes – 1931, Erdélyi kantáta – 1936). A Hegedűverseny-ben (1939) és az I. szimfóniá-ban (1940) a kontrapunktikus szerkesztésmód és az egyre kifinomultabbá váló ritmika mellett a dallamcentrikus önkifejezés érvényesül meghatározóan. Az 1950-es évektől a személyesen értelmezett dodekafónia rendszerét is stíluskörébe vonta (Vonóshármas – 1954). Utolsó alkotói periódusában pedig a magyar és európai zenei hagyományok szintézise jellemezte munkásságát.
Magyarországi alkotókorszakának jelentős művei a Térszili Katicza című táncjáték (1943) és a Sancti Agustini Psalmus, Szent Ágoston szövegére írt zsoltár (1944). Alkotásai nyomán Veresst itthon már a legreményteljesebb magyar zeneszerzőnek tartották, és Bartók 1945-ben bekövetkezett halála után őt is felkérték gyászzene írására. Ekkor született a Threnos, azaz Siratóének című kompozíciója.
Veress egész életművében töretlenül érvényesült a zenei műfajok sokoldalúsága: kamaraműveket, zenekari és versenyműveket komponált. Halála előtt svájci állampolgár lett, a svájci kulturális és művészeti életben számos megtisztelő díjban és kitüntetésben részesült. Bár a nyolcvanas évektől kezdődően Magyarországon is megkezdődött a Veress-életmű reneszánsza, a művészeti és tudományos élet gyakorlatában a Veress-kompozíciók közismeretéről még nem adhatunk számot. Művészi hagyatékának ápolására 1996-ban megalakult a Veress Sándor Társaság, amely koncertekkel, kiadványokkal és a Veress Sándor-díj meghonosításával az elmúlt másfél évtizedben komoly eredményeket ért el.
A Somogyi-könyvtárban 2012. november 28. és 2013. január 9. között, a Veress Sándor életművét bemutató kamarakiállításban a könyvtár könyvei, folyóiratai és hangzó dokumentumai mellett láthatóak a Zenetudományi Intézet Veress-gyűjteményének kéziratos anyagai, valamint Berlász Melindának, a Veress-gyűjteményt gondozó zenetudósnak személyes tulajdonában lévő dokumentumai is, így például a Moldvában gyűjtött mintegy 140 dal összehasonlító-elemző táblázata Veress Sándor keze írásával. De megtekinthető néhány azokból az egyetemi jegyzetekből is amiket budapesti, illetve berni tanári évei alatt készített. Fénymásolatban látható annak a kis füzetnek az első lapja, amiben Veress az 1930-as moldvai útján írt naplóját vezette. A Zenetudományi Intézet Veress-gyűjteményében megtalálható Veress saját, otthoni könyvtárának egy része, a kiállításban ebből is láthatunk egy különleges darabot: Domokos Pál Péter Sicilus álnéven írt: A moldvai magyarok őstelepülése, története és mai helyzete című kötetét 1942-ből, aminek belső címoldalán Veress aláírását olvashatjuk. Domokos Pál Péter egész életét a moldvai magyarság történetének és hagyományainak megismerésére áldozta, és már Veress előtt, 1929-ben három hónapot töltött a csángók között, 1931-ben közzé téve ottani gyűjtésének eredményét. Veress és Domokos között egész életükön át tartó barátság és szakmai kapcsolat alakult ki.
A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből több régi folyóirat is látható a tárlatban, egy egyik legkülönlegesebb az USA-ban, Washingtonban 1951-től megjelenő Hírünk a világban című folyóirat ami az amerikai magyarságot tájékoztatta az itthoni eseményekről, illetve a külföldre szakadt magyarok nagyvilágban elért sikereiről is. Így értesülhettek a lap olvasói 1954-ben arról, hogy az akkor már Svájcban élő Veress Minneapolisi Szimfóniája milyen nagy sikert aratott az amerikai bemutatón. Az Ethnographia című folyóirat 1931-es évfolyamában tárta először Veress a tudományos nyilvánosság elé a Moldvában gyűjtött dalokat. Az itt megjelent írás az első nyomtatott formában megjelent publikációja gyűjtésének.
Sajnálatos, hogy Veress életművét itthon csak a '80-as évektől kezdve ismerhettük meg. Ezen a téren úttörőnek számít az a kötet amely 1982-ben, Veress Sándor 75. születésnapjára készült. Ebben Demény János a zeneszerző életét mutatta be, Terényi Ede a komponista alkotóperiódusait és műveinek stíluselemzését, Berlász Melinda pedig a népzenekutatót. A kötet részletes műjegyzéket és publikációs jegyzéket is közöl. Berlász Melinda saját tulajdonú könyve szintén a kiállítás része: Veress születésének 100. évfordulójára jelent meg a Bärenreiter kiadónál az a kötet, amely a muzsikus életművét tanulmányokon keresztül mutatja be. Bónis Ferenc 1985-ben látogatta meg Bernben Veress Sándort, találkozójuk három napig tartott, s ez idő alatt született beszélgetésük szerkesztett változatát olvashatjuk Bónis Ferenc: Üzenetek a XX. századból című kötetében.
Veress Kodály és Bartók növendékeként egész életében figyelemmel kísérte a magyar zeneéletet, akkor is mikor már Svájcban élt. Mesterei születésnapjáról több cikkben is megemlékezett, a már említett Hírünk a nagyvilágban című folyóiratban 1962-ben Kodály 80. születésnapjára írt, amiben zeneszerzői nagyságáért méltatja, és azért, hogy a magyar népzenei hagyományt megismertette műveiben a világgal. Bartók Béla 60. születésnapjára írt köszöntője az Ethnographia című folyóiratban jelent meg 1941-ben. A Jelenkor című folyóirat 1981-es évfolyamában a Bartók és Veress levelezését bemutató írásból fontos kiemelni Veress azon, 1939-ben kelt levelét, melyben Bartók tanácsát kérte arra vonatkozóan, hogy érdemes-e Magyarországon maradni, vagy az emigrációt válassza inkább. Claudio Veress, a zeneszerző fia jóvoltából még a Veress-család 1766-ig visszavezetett családfáját is megtekinthetjük.
(A cikkben szereplő folyóiratok
a Somogyi-könyvtár gyűjteményéből valók.)
Hegedűs Bernadett Szentesen született 1978-ban. 2001-ben végzett ének-zene tanárként és karvezetőként a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Majd egy évtizednyi tanítás után, 2007-ben került a Somogyi-könyvtár művészeti gyűjteményébe, mint zenei tájékoztató könyvtáros. Énekesként tagja a Vaszy Viktor Kórusnak és a Lassus Énekegyüttesnek.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Hubay Jenő emlékkiállítás a Somogyi-könyvtárban