Wilhelm József
Mindennapi törékenység
Érdektelen meztelenségünkkel elcsábítottuk a tükröződéseket,
olyan játék ez:
hogy kibontja a hajnali sikolyokat,
amelyek belőlünk szakadnak ki,
mert túl kényelmesen forgatjuk bele
a fecsegést
összekoldult időnkbe.
Nekidőltünk az emberek közt fennakadó hézagoknak:
szabadon zuhanunk,
alattunk szétomló kéj,
és az álszent napok után végre
felsír a csönd:
sikerült összecsomóznunk
egymásba kulcsolt testünk!
Általános részleteket daraboltunk
apró mosolyokká,
fölhasadt, visszataszító kétségbeesésünk
elviselhetővé gyógyul,
a belénk szúródott pillantásokat
a piroslón izzó hajnal langy fényével
sterilizáljuk:
ellazulva mosódunk el
a félálom meghatározhatatlanságában.
Tócsákba rejtettük a záport,
a szélvésznek lelankasztottuk a vigyorát!
Íme, ennyit ér a mindennapi törékenység!