Wilhelm József
Céltalan párhuzam
Ódon idők óta
illúzió,
és mégsem!
hozzánk simul eltökélten,
izgul is valamicskét olykor,
sokszor kíváncsian a szemünkbe néz,
mindig csalódottságot teremt,
s közhelyek üledékében lebzsel
a TÁVOLI JÓ,
az érvénytelen való,
s mert oly izgató
körbedorombol,
máskor megorrol ránk,
gyakran észre sem vesszük,
elvakítva sehogyan sem peddzük,
hogy ő kötöz, feszít,
elhabzsolja álmaink,
miközben utánunk bámul,
s ámul,
hogy nem ámulunk,
pedig blöff-létben élünk,
hol minden silányan merész,
ahol bombasztikus térfogatú szavakkal emészt
a sunyiság,
máskor meg imád,
aztán kivág,
amikor nincs szüksége ránk,
ez a jelen!
itt a pontos meghatározások
fiókokban porosodnak,
s fiatalon korosodnak
a kétkedők,
mert nem bírják,
hogy birodalmi ideák
bájolják a nyalizókat!
E blöff-országban
a felelősség hiánya gátol,
miközben megvádol,
ha vállalod önmagad!
neki mindegy,
neked nem!
ő kegyesen kegyetlen,
sohasem teljes,
folyton selejtes,
és mégis megzavar,
hogy a látszat osonása
mindig szebbnek tűnik,
hisz’ a vágyakozás sohasem szűnik meg
incselkedni velünk!