Wilhelm József
Alapvonatkozás
Hosszú karjával
az öröm
gyönyörmorzsákat kapar
óhajaim üregébe,
homályos sejtelmeket mosolyog a hajnal,
manipulál,
az ajtó résein át bekunkorodik a fény,
szikkad a szabadságképzetem,
látszatmozgásaim
kiszolgáltatottsággá bontakoznak,
gondolati formulák kötöznek,
ám a kísérletezés elkötelezettjeként
belerohanok a csapongásba!
Életmódbeli általánosításaimat
torzulások keresztezik illetlenül,
ez a reggel is
a mítoszok akusztikájába látszik veszni,
a ragaszkodás és személytelenség
deformációi
hatékonyan kóborolnak
hangulatom rezgéseiben,
de a kikristályosodás
jogosultságát
sohasem vonom kétségbe.
A felelevenítés gyakorlatából
születő
megoldatlanságok illúziói
úgyis elcsitulnak:
sivárrá eszik önmagukat.
Minden groteszk jelképes!
Őrláng
Elkezdődött…
az ökölbe szorulás,
a megtűrt elhallgattatás,
az esetlegességek hitelesítése,
és a rávezetettségből való kijutás,
amiben a legnehezebb,
hogy szembe kell nézni
a pániknélküliség
szokatlanságának elragadó tudatával,
közben a legtermészetesebb módon megismételni
a bizalmat,
azokkal szemben:
akik ökölbe szorítják még a gondolataikat is,
teketóriátlanul elhallgattatnak,
és parazita nyugtalanságot hitelesítenek
a nincsből.
Az idő csinosan, tisztán,
szennytelenül
bámulja
a mások morbiditása által
életképtelenné szelídített
gúny-hahotagyűjtőket.
A tekintélyelvűség elmélete teremti
a prédát,
és figyelmeztetésül
a sikolyok fülsértő szennyét
őrzi.
De a szájbarágott félelmeken
túlmutat
a csüggedhetetlenség
diadala.
A jófajták
elsorvaszthatatlanok
a jelen megtisztulásában.