Szergej Jeszenyin versei
Árpás Károly fordításában
De jólesik almafa-lelkem
De jólesik almafa-lelkem légbe
merülvén őszi hűvös éjeken,
várván, hogy a nap villogó ekéje
barázdát húz majd a kék ereken.
Agyamból szükséges és jó kivágni
kötött verseim rímes szögeit,
az ünnepeken meg öltönyben várni
hívott vendéget aki közelít.
A zelnice fehér virága szirmát
szememmel, orrommal most fogadom.
Mellkasod őrzi, védi indulatát,
ne akarj mást se, mérjed fukaron!
Képzelve kongat csillagok világa.
Fák levele mécses alkonyatkor.
Egyedül bámulok padlásszobámba.
Nincs lámpa, rádió, zárva ajtó.
Ég veled, barátom
Ég veled, barátom, Isten óvjon,
őrzöm elmémben a képedet.
Törvény lett, hogy el kell tőled válnom,
vajon találkozhatok majd veled?
Isten óvjon, némán kell köszönnöm.
És ne bántson a tettem, hiszen
a sors nyomaszt, hogy halj meg a földön
bár lázadsz, nem lehet élni sem
Hóförgeteg dúl-fúl
Hóförgeteg dúl-fúl, sátán most az úr,
pokol tüze helyett jégszöget ver…
Hiába tombol, és veszéllyel vadul.
Istenem, mindenki hozzád közelg.
