Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Mihály

Valahol Afrikában

(Az orvos vár – 2015)

2013­-ban már történt egy közel 180 halálos áldozattal járó mészárlás a településen, azonban idén januárban sikerült túlszárnyalnia ezt a nigériai terroristáknak. A halpiacáról híres Bagában az Amnesty International jelentése szerint több mint kétezer halálos áldozatot követelt a Boko Haram legutóbbi támadása.

kitekinto.hu

 

Bolyongó orvos

a kunyhók üszkös romjai közt,

szájában csikk helyett

   gondolatok égnek,

táskában lóbálja gyógyszereit

s hajszálai a szélben

   zenélnek...

 

Gyűrött térképét kiteríti

vértől ragacsos felületre…

„Itt lehetett, csakis itt,

ez a műtőnek a helye”

omló falain

rovarok ezrei zsongnak,

szétszórt műszereken

   porban csillan a fény.

 

Elfolyt vér szaga terjeng

a forró levegőben,

   bűzlő maradéka

   felbomló szerves anyagnak

 

Ökleivel könnyét letörölve.

rezzen a lelke,

törmelék súlya alatt

   beszakadt műtőasztala mellől

mélybe tekintenek égő szemei,

ajka kinyílik

   utat tör keserűsége:

 

„Nyolc méter hosszú belemet

    kifeszítem falaim közt,

s a patkóbél u-szögével

világba nyilallom dalaim,

hogy bélsártól sem idegen az a hús,

mely itt kavarog

   e húrra feltekeredve,

s a tizenkét agyideg

   váltakozó feszülésben tartja.

 

Gyűlölet kórokozói

   rágnak a földben,

a térképen

   sokasodnak már a fekélyek,

járvány módja szerint

   terjed az éhség,

hiába vetnek – aratnak,

fegyverek falják föl

éhező gyerekek kenyerét.

 

Tátod a szád

te vérengző „nem elég”

szégyenpírt festesz

sápadt homlokainkra,

fogod le szemét

   a haldokló becsületnek,

annak száját betömöd

ki a gyógyító kezeket hívta.”

 

Halott gyerekek tetemébe

    botlik a lába,

rebbennek előle riadt keselyűk.

 

Betegét féltő szeretettel

kuporog hullahegyek közt,

táskáját leteszi,

nyúl mégis dermedt kezeikhez

hátha találna még

   vergődő szíveket…

 

Az orvos vár.

Míg ujját mások pulzusain érzi,

vádlón néz a világban szét,

   s temetésre készül,

mert hiába hozta magával a táskát,

nincs penicillin,

   mi e kórt visszariassza...

 

 

szabo-mihaly-001.jpg

Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott.  Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek  meg  versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott.  Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.