Szabó Mihály
Valahol Afrikában
(Az orvos vár – 2015)
„2013-ban már történt egy közel 180 halálos áldozattal járó mészárlás a településen, azonban idén januárban sikerült túlszárnyalnia ezt a nigériai terroristáknak. A halpiacáról híres Bagában az Amnesty International jelentése szerint több mint kétezer halálos áldozatot követelt a Boko Haram legutóbbi támadása.”
Bolyongó orvos
a kunyhók üszkös romjai közt,
szájában csikk helyett
gondolatok égnek,
táskában lóbálja gyógyszereit
s hajszálai a szélben
zenélnek...
Gyűrött térképét kiteríti
vértől ragacsos felületre…
„Itt lehetett, csakis itt,
ez a műtőnek a helye”
omló falain
rovarok ezrei zsongnak,
szétszórt műszereken
porban csillan a fény.
Elfolyt vér szaga terjeng
a forró levegőben,
bűzlő maradéka
felbomló szerves anyagnak
Ökleivel könnyét letörölve.
rezzen a lelke,
törmelék súlya alatt
beszakadt műtőasztala mellől
mélybe tekintenek égő szemei,
ajka kinyílik
utat tör keserűsége:
„Nyolc méter hosszú belemet
kifeszítem falaim közt,
s a patkóbél u-szögével
világba nyilallom dalaim,
hogy bélsártól sem idegen az a hús,
mely itt kavarog
e húrra feltekeredve,
s a tizenkét agyideg
váltakozó feszülésben tartja.
Gyűlölet kórokozói
rágnak a földben,
a térképen
sokasodnak már a fekélyek,
járvány módja szerint
terjed az éhség,
hiába vetnek – aratnak,
fegyverek falják föl
éhező gyerekek kenyerét.
Tátod a szád
te vérengző „nem elég”
szégyenpírt festesz
sápadt homlokainkra,
fogod le szemét
a haldokló becsületnek,
annak száját betömöd
ki a gyógyító kezeket hívta.”
Halott gyerekek tetemébe
botlik a lába,
rebbennek előle riadt keselyűk.
Betegét féltő szeretettel
kuporog hullahegyek közt,
táskáját leteszi,
nyúl mégis dermedt kezeikhez
hátha találna még
vergődő szíveket…
Az orvos vár.
Míg ujját mások pulzusain érzi,
vádlón néz a világban szét,
s temetésre készül,
mert hiába hozta magával a táskát,
nincs penicillin,
mi e kórt visszariassza...