Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Mihály

Ne várj hálát

 

„A legázolt bilincsbe vert  Magyarország többet tett
a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép
a világon az elmúlt húsz esztendőben.”

(Albert Camus: Le sang des hongrois – A magyarok vére)

 

Kis Magyarország,

ne várj el hálát

dölyfös uraktól

    Párizsból,  Bécsből –

Brüsszelben már rég

bukásod várják,

nem vagy simulékony

hazátlan vérből.

 

Ne emlegesd fel

    tartozásuk,

hogy ezer évig

tartottad  hátad értük.

Míg pogány igában  

     görnyedt tested,

ők bujálkodásban

fertőzték vérük.

 

Illuzióid felejtsd el,

az adós száján

    köszönet nincsen.

Nem osztozik önként

az általad védett,

    felhalmozott

    kincsen.

 

Ették búzádat Bécsben,

legelőd marhái

császárok asztalát

    nyomták,

főztöd kövérje

megülte gyomrukat,

s úgy tettek,

mintha kegyeiket

    lopnád.

 

Mégse gyűlöld

    kufárjaik,

ez nem illik hozzád,

de készülj fel:

már közeleg órád,

mert soha nem

    Brüsszelben  

    vagy Bécsben 

védték meg Európát!

 

 

szabo-mihaly-001.jpg

Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott.  Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek  meg  versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott.  Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.