Szabó Mihály
MUK
(az elfelejtett 56-os jelszó,
fehér betűk vörös téglafalon
Márciusban Újra Kezdünk)
Emlékeinket kegyetlen
taposta el az önkény
hogy a reménynek
ne maradjon
hírmondó magva
a vöröshatalom
bilincset vert a gondolatra
Ki emlékszik még
Ötvenhat Karácsonyára
a félve gyújtott
szál gyertyákra
a dísztelen fákra
az ünnep üres asztalára
a suttogott imákra
a hideg kályhákra
Ki emlékszik még
a könnyek közt szült
Újesztendőre
a szánkón húzott
kosár tüzelőre
a lyukas talpú
szakadt cipőkre
Ki emlékszik még
a bezártakra
a rettegőkre,
hamis vádakra
a fojtogató csendre
az otthont vesztettekre
a kitelepítettekre
Ki emlékszik még
az ájulatra
a bosszúálló
véres tavaszra
a terrorperekre
az agyonvertekre
a titkon elföldeltekre
Ki emlékszik még
a pufajkás hadra
mely reggelenként
a falakról
a szabadság vágyát kaparta
Ki emlékszik még
az elszántakra
kik új reményt írtak
a falakra…
kik éjjel az utcákat járták
meszesvödörben vitték
a forradalom lángját
Kik voltak ők?
hová lettek?
az igazi hősök
az igazi szentek…
Ők voltak
az agyonvertek
a titkon elföldeltek…
kik örökséget hagytak
minden generációnak:
Mindig lesz új március!
Mindig van új holnap!