Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Mihály

MUK

(az elfelejtett 56-os jelszó,
fehér betűk vörös téglafalon
Márciusban Újra Kezdünk)

                                                                                                                      

Emlékeinket kegyetlen 

    taposta el az önkény

hogy a reménynek

ne maradjon

    hírmondó magva

a vöröshatalom

bilincset vert a gondolatra

lyukas2.jpg

Ki emlékszik még

Ötvenhat Karácsonyára

a félve gyújtott

    szál gyertyákra

a dísztelen fákra

az ünnep üres asztalára

a suttogott imákra

a hideg kályhákra

 

Ki emlékszik még

a könnyek közt szült

    Újesztendőre

a szánkón húzott

kosár tüzelőre

a lyukas talpú

    szakadt cipőkre

 

Ki emlékszik még

    a bezártakra

a rettegőkre,

hamis vádakra

a fojtogató csendre

az otthont vesztettekre

a kitelepítettekre

 

Ki emlékszik még

    az ájulatra

a bosszúálló

    véres tavaszra

a terrorperekre

az agyonvertekre

a titkon elföldeltekre

 

Ki emlékszik még

   a pufajkás hadra

mely reggelenként

a falakról

a szabadság vágyát kaparta

 

Ki emlékszik még

    az elszántakra

kik új reményt írtak

    a falakra…

kik éjjel az utcákat járták

meszesvödörben vitték

a forradalom lángját

 

Kik voltak ők?

hová lettek?

az igazi hősök

az igazi szentek…

 

Ők voltak

    az agyonvertek

    a titkon elföldeltek…

kik örökséget hagytak

minden generációnak:

Mindig lesz új március!

Mindig van új holnap!

 

 

szabo-mihaly-001.jpg

Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott.  Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek  meg  versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott.  Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.