Szabó Mihály
Advent 2015
(Levél Németországból)
Molotovkoktélt
lengetnek a szélben,
fekete éjszakák
fekete csendjét
töri szikrák pattogása
lángok válaszolnak
válaszra váró
gyermek-jajgatásra
nem látsz senkit
nem látsz tettest
káromkodó altiszt
szidja a felettest,
s ha mégis jönnek
késve, szirénázva
akik lehettek volna,
eleve kizárva
Karácsonyt váró áhitatba
vegyülnek átkok
s szakállas imámok
balga óbégatása
halkul a harangszó
halkul liberális Senkik
magyart gyalázó
szitkozódása
gyarapszanak késelések
senki-nem-volt betörések
halált rejtő keblek felett
bűzlő pénz töm
csempészzsebet
s húznak fekete kézre
fekete kesztyűt
fekete kezek
gyász virrad
a füstölgő üszökre
forró üvegcserepet
sepernek össze
visító kerekű kordén
koporsót tolnak
fekete szemek
bosszút koholnak
ajtót, ablakot
már korán zárnak
szerelnek mindenütt
biztonsági zárat
eleresztik az ebet
s ha éjjel ugat
függöny mögül félve
kutatják az utat
Karácsonyt váró áhitatba
könnyek vegyülnek
vendégváró asztalok
nem terülnek
reszket a magány
nincs már reménye
a betoppanó
rég várt ölelésre
Kocsmák mélyén
törzsasztalok felett
a néma gyűlölet
üres korsókat tölt,
a söntés mögött
tántorgó teuton szellem
karját lendítve
barna inget ölt…
fehér Karácsony…
de jó lenne,
ha nem is kint
de bent a szivekben
angyal-fehéren
szent tisztasággal
jászolból mosolygó
új világgal
fehér Karácsony
te sóvárogva vágyott
nem térdel előtted
a csökönyös vádlott
nem nyílik ajka
bűnbánó imára
egy félve rebegett
mea culpára
