Szabó Mihály (I)gazság (Reflexió (H)íradásra – Móger Timeának)
Hazád kezedben
Hazám kezemben
Hazánk kezünkben
ujjaink között szűrtük
s mégis ezer éve
egymást mindig elkerültük
mert forró volt és égett
hát elejtettük
mert elejtetted
mert elejtettem
amit áhitattal
tartottam kezemben
Nagy rakás
Igazság alól csorogtak
bűzös kis (i)gazságai
megerőszakolt koroknak
Nem vetted észre
Nem vettem észre
Nem vettük észre
az igazságnak
fertőzött volt a vére
mert mindig
mások mondták meg nekünk
mondták meg nekem
mondták meg neked
hogy milyenek legyünk
hát nem látott tisztán
ártatlan szemünk
ártatlan szemem
ártatlan szemed
A rakás igazságot
lepték a legyek
nem tudod ki vagy
nem tudom ki vagyok
nem tudjuk kik vagyunk
nagyok kicsinyessége
szívta el agyunk
megigézve nézünk
a csalárd megmentőre
várunk döglegyekre
a befektetőkre
s ha kisiklott lépted
az (i)gazság rakásán
a (H)íradás nem más
mint tátongó hiány
nézz kezedre
haza vezet
az elvesztett irány
nem az igazság
hanem a kezed
az elejtett Haza
fájó nyoma megy veled
és tenyeredben ég
a forró ezer év
mely vezet
