Szabó Mihály
Teuton tragédia
(német barátaimnak)
Meghalt az őszinte szó
- az egyenes, a bátor -
barátságos arcú
képmutatók bája
bódítja a népet.
Sajnos késő lesz már
Teuton Barátom,
mire tragédiádat
megérted.
A liberális kígyó,
melyet melengetsz kebleden,
szívedet fogja marni,
aggá vált törzsedből
nem nő friss hajtás,
az élni akarni.
S ha majd
a szalafista rém
tornyaidat eléri
és kereszt helyett
félhold csillog rajtuk,
hol akarsz akkor
menedékjogot kérni?...
az utcákon lökdösnek,
kigúnyolhat bárki,
mert a „Furor Teutonicus”
csak fáradt mosolyt vált ki…
Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott. Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek meg versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Ne várj hálát; Valahol Afrikában; Hulladéksirató; Sortűz után; A sortűz szaga; 1956 október; Morbus Alzheimer; Impression; Pegasusok a szekér előtt; Hirtelen jött az ősz