Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Radnai  István

Variációk nagyzenekarra

lant és hagyomány 

barna őszi hangulat

a hegedű szívet nyitogat

a tavasz még talány

 

azért mert eddig mindig

eljött forrongó szelekben

lenyugszik s kél keleten

a nap elbandukol a sírig

 

lám ez csak fekete lyuk

csillag-törmelékként ide jut

számítanak-e milliárd évek

 

csak ringasd magad és kábítsd

vágy és remény csak ámít

karmester az őrült természet

 

 

Lándzsás fenyőgallyak

 

bájos hasán nyugtatja kezét a váza

virágot koldult s magot mégsem terem

*

maga elé vonja pajzsát a gladiátor

lándzsát emel vagy kardot szorongat

a légió nézd a terrakottán feketével

*

ha kiásod a múltat vállald hogy őrzöd

s nyelved hegyén ízlelgeted mint édes

mézet csuprok szélén

sorokba rovod a hexametert

és szőrös lábat kirúgja a tóga

alól a jambus ne busúlj őrizd

*

térdig cserepek közt a föld is

vereslik már eléd hordja

érett fürtje de mégse

mert eléd csorog veres nyála

s a halál angyala belé fullad

*

kincset keresek benned bár nem

amforára leltem karcsú formád

éjjel öleltem virágtalan lettél

antik váza s a patricius 

sírján díszelegsz újra és mégis

*

mit keresek éjjel sírok közt

bolyongva hol járnak álmaim

sarui vagy cipői talpuk alatt kavicsokkal

 

egyik kavics talán mégis a szíved

 
 
 
 
radnaii.jpg
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit