Radnai István
Rögök a partvonalról
a polipikusok tengerében
legfeljebb medúza lehetek
költő aki odacsíp
s a nyáj szélén a nép
mint konok kos egy pillanatra
egy pillanatra öklel megküzdenek
de a pillanat elmúlt
a jerkék nem vemhesek
szinglicsorda vacsorára
a bogrács alatt
a pokol jól érzi magát
felhabzanak a bukott angyalok
zsírjuk piros a paprikától
vérük nincs
a polipikusok karja szerelmes ölelés
nem nyolc de száz
elszégyellhetik magukat
a hindu istenek
kis időre mindenhatónak
érzi magát
nem az isten
Radnai István költő, író, 1939-ben született. Budapest és Szeged között osztja meg az életét. Eddig 6 kötete jelent meg. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szegedi Írók Társaságának, a Vörösmarty Társaságnak, a Kölcsey Egyesületnek és más irodalmi társaságoknak. Korábban az Alföld, a Jelenkor, az Életünk. Újabban – többek közt – a Tiszatáj, az Agria, a PoLíSz, a Napút, a Műhely, a Pannon Tükör, a Búvópatak és az Aracs közli verseit, novelláit.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Szavakból kötve; 2 kisnovella; 4 vers; Négy vers; Könyv a szívkamrából...; Test-vérben kel a Nap; A sorssal békében perben; Csak egy éjszakára; Két vers; Példabeszéd süketeknek; Esti merengés, Érik; Dugonics-temető; Civilizált illúziók...; 3 vers; 2 vers; Korunk művésze; 2 vers; Álmatlan tárgyiasság; Versek