Radnai István
Öntárlat
Pataki Ferencnek
barna a csend házát őrzi a sejtelem
benne a rend foga némaságot
emészt tágas a lélek-üres műterem
megfér az ecset a palettával
megszólalt az idő-köd hallja a vászon
a festő is testek áthatása
nincs is jelen a kép-magány megszilárdul
múló perc a tudat koptatása
gyermekei veszik körül álló felhők
hát bele is kapaszkodik a lét
játszik kínjaival még komorul felnőtt
mér vonalak kusza sík függönyén
ennyi ember a pokol üstje kavarog
hetvenöt év emlékei hétköznapok
Radnai István költő, író, 1939-ben született. Budapest és Szeged között osztja meg az életét. Eddig 6 kötete jelent meg. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a Szegedi Írók Társaságának, a Vörösmarty Társaságnak, a Kölcsey Egyesületnek és más irodalmi társaságoknak. Korábban az Alföld, a Jelenkor, az Életünk. Újabban – többek közt – a Tiszatáj, az Agria, a PoLíSz, a Napút, a Műhely, a Pannon Tükör, a Búvópatak és az Aracs közli verseit, novelláit
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Rögök a partvonalról; Szavakból kötve; 2 kisnovella; 4 vers; Négy vers; Könyv a szívkamrából...; Test-vérben kel a Nap; A sorssal békében perben; Csak egy éjszakára; Két vers; Példabeszéd süketeknek; Esti merengés, Érik; Dugonics-temető; Civilizált illúziók...; 3 vers; 2 vers; Korunk művésze; 2 vers; Álmatlan tárgyiasság; Versek