Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Radnai István

Könyv a szívkamrából

 

betűtlenít légy-pecsét a címlapon

könyv a neved bárkik rongyosra olvasták

bár verseimet fogatnák mint bibliát

hiszen ezt teszik s a polcon egy napon

 

s egy lakásban se és boltban sem találsz

mogorva pap ki üres templomhoz beszél

vagy olvasó aki versemtől az eszét

vesztve mint langyos félálmú rímvadász

 

velem borong ha múlik a szerelem

vagy megtalál gyönyöre e sánta korban

gyermek képemen keresi aki voltam

ahol ma csak parlagfű bogáncs terem

 

de még és mégis béna kezem dedikál

míg egyszer és minden szívdobbanás megáll

 

 

 

Az ígéretek földjéről elcipelt délibáb

 

utánuk hangyák maradnak és bokoralja

palackba zárt remények elhajítva

csak jönnek szembe jönnek

aztán a hátukat látod

 

lehetetlen színek lehetetlen kapucnik

lehetetlen megélhetés

leérett útlevelek mint ősszel

kunkorodnak a szél is békén hagyja

 

(békén hagyja a hangya

levendulaszuronyos őrség

a kocsi elberregett

a gyepen kúszó szava

fojtott köhögés

sebkapu lapulevéllel)

 

a medve az embertől az ember a medvétől

ha sokan vannak a házak fala reszket

előbb-utóbb betörni készülő ablakok

kenyérvég penészt virágzik

 

hallgat mint a kuka nyelni nem tud

fedele nem fedélzet a délibáb nem tenger

bukfencet hány távolodó templomtorony

a műezzin teteme naponta ötször

 

mint a hangyák a helikopterből

testüknél nagyobb terhet

a honvágy torkukban elakad

az igazi ádámcsutka

 

(a paradicsomkert nincs sehol

érik a paradicsom és a dinnye

szívükről legördülő kövek

felsértették a határokat)

 

leérett délibábok a harmatban

fűsenő-sivatagok fájó emléke

betontömbök a házhelyen

betontömbök a ház helyén

 

 
radnaii.jpg
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, a Tiszatáj, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit