Radnai István
Könyv a szívkamrából
betűtlenít légy-pecsét a címlapon
könyv a neved bárkik rongyosra olvasták
bár verseimet fogatnák mint bibliát
hiszen ezt teszik s a polcon egy napon
s egy lakásban se és boltban sem találsz
mogorva pap ki üres templomhoz beszél
vagy olvasó aki versemtől az eszét
vesztve mint langyos félálmú rímvadász
velem borong ha múlik a szerelem
vagy megtalál gyönyöre e sánta korban
gyermek képemen keresi aki voltam
ahol ma csak parlagfű bogáncs terem
de még és mégis béna kezem dedikál
míg egyszer és minden szívdobbanás megáll
Az ígéretek földjéről elcipelt délibáb
utánuk hangyák maradnak és bokoralja
palackba zárt remények elhajítva
csak jönnek szembe jönnek
aztán a hátukat látod
lehetetlen színek lehetetlen kapucnik
lehetetlen megélhetés
leérett útlevelek mint ősszel
kunkorodnak a szél is békén hagyja
(békén hagyja a hangya
levendulaszuronyos őrség
a kocsi elberregett
a gyepen kúszó szava
fojtott köhögés
sebkapu lapulevéllel)
a medve az embertől az ember a medvétől
ha sokan vannak a házak fala reszket
előbb-utóbb betörni készülő ablakok
kenyérvég penészt virágzik
hallgat mint a kuka nyelni nem tud
fedele nem fedélzet a délibáb nem tenger
bukfencet hány távolodó templomtorony
a műezzin teteme naponta ötször
mint a hangyák a helikopterből
testüknél nagyobb terhet
a honvágy torkukban elakad
az igazi ádámcsutka
(a paradicsomkert nincs sehol
érik a paradicsom és a dinnye
szívükről legördülő kövek
felsértették a határokat)
leérett délibábok a harmatban
fűsenő-sivatagok fájó emléke
betontömbök a házhelyen
betontömbök a ház helyén