Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petró János

Partizándalok

 

1. Bevezető

 

Ha olvassátok, vagy halljátok

verseim, többé nem feledtek el.

Rám gondoltok majd holnap

s holnapután, rám emlékeztet,

ha valami megzörren a bokorban,

ha egy levél zizzen ősszel,

néptelen, üres utcákat járva.

 

Hosszú évek telnek el,

hogy újra találkozunk.

Szakállt növesztek,

hajam vállamra hull.

Arcom szinte alig a régi,

és ti mégis rögtön tudjátok,

én vagyok az megint.

Szólhattok hozzám,

megérinthettek,

hallhatjátok dalaim.

 

A szabadság ezer virágát

terítem akkor lábaitok elé.

A magány hosszú óráit

az utcán egy pillanat

hordja szét.

 

 

2. Rejtőzködés

        Simon Attila emlékére

 

Mikor nem maradt

hátra semmi más,

mert százszor és

ezerszer átgondoltam már,

csak a rejtőzködés,

ezerszínű pillangó lettem,

mezők tarka vándora,

független és szabad.

Ott röpdöstem

arcotok előtt,

kezetek ügyében

virágról virágra.

Szépségem felhívta

figyelmeteket rám.

 

Egy pillanat csupán,

hogy a szabadság

e röpke illúziója

szárnyával megérintette

durva arcotok.

Egy pillanat csupán,

hogy úgy éreztétek

egy hangot hallotok.

Én voltam az,

most már tudjátok,

és máskor is, ha

pihentek és fegyvereiteken

nyugszik fáradt kezetek,

arra gondoltok talán,

hogy az a virág,

vagy az a madár,

az is én vagyok,

a mező is én vagyok.

Ott leszek mindenhol,

minden gondolatotokban.

Ezért hát hiába

is kerestek,

nem találhattok,

míg én nem akarom.

 

Míg nem akarom,

hogy a száz és száz

alakban virágzó mező

színei elárulják

rejtekem puszta falait.

És ha egyszer mégis

feltárom e lét titkait,

halálom kívánhatjátok e még?

Hiszen az se lesz más,

mint egy új, egy

százszor szebb rejtőzködés.

 

 

3. A remény

 

Ma talán már mindegy lehet,

hogy mit éreztél akkor.

A remény, mely éltetett,

találkozásunk oly sok várakozás,

nélkülözés után, szertefoszlatta

a kételyt és a magányt.

 

A kecskeszaros sziklákon

mászva a megbeszélt hely felé,

lehet ugyanaz az érzés

tette bizonytalanná mozdulataid.

Válladon a fegyver védelmet nyújt-e,

vagy éppen veszély, lelőlek, mielőtt

szólhatnál ki vagy, vagy te lősz belém.

 

Mikor eléd álltam, láttam arcodon,

hogy a bujkálások hosszú napjai

éppúgy nyomot hagytak benned,

mint bennem. Nem tudom, ki vagy,

szólaltam meg én, lelőhettelek volna,

figyeltelek rég, ahogyan kapaszkodtál

sziklák és kecskeszarok között felfelé.

 

A hangom, melyet hosszú idő óta

magam is csak belülről hallottam,

meglepett. Hiszen féltem,

ahogyan féltél te is, mert

mióta eljöttünk, nem volt óra

és nem volt perc, mely ne éreztette

volna, hogy kiszolgáltatottságunk,

gyengeségünk hogyan rombolja

a szabadság körénk épített falait.

 

De akkor megszólaltál,

és hogy félsz, éreztem hangodon.

A kecskeszar, mint kettőnk

közös betegsége

apró foltokat hagyott lábadon.

 

 

4. A hajnal

 

Ha eljön a pillanat,

a halál érintése

hidd el ismerős.

Hogy holnap, azután,

vagy még később,

jelentősége nincs.

Ne várd, hogy előre

jelezzem!

Szomorú ez így.

Megérinthetsz még,

megfoghatod kezem,

ha szemembe nézel,

már valamit látsz.

Ne kérdezd, mi a baj!

 

Comandante,

simítod végig hajam.

Szemed kék,

szemed távoli hajnal.

Ha nem szólsz,

érzem akkor is,

valamire vágysz.

Látom, ahogyan

fegyvered

minden hajnalban

virággal

hordod körül.

Látom sovány,

meztelen tested

a patakban.

Látom, ahogyan

az égre nézel,

és látom, ahogyan

a madarak

hangját hallgatod.

 

Egy halk, fémes koccanás,

testem megrándul,

fegyver a fegyverhez ér.

 

Félek, ha itt hagysz,

a magány oly nehéz.

ha lenézek a hegyről,

vagy ha fel, mit ér?

Mit ér a szabadság,

ha fogságba zár?

 

Az égő hasáb lángja oldja

a hajnal dermedt hidegét.

Felállok. Mennem kell.

Az a pillanat messze még.

Szeged, 1983.

 
 
pj.jpg
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
 

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: VB-arany 700 pengő kölcsönből; Mint egy tündérHajrá Szeged!Egy apa-lány kapcsolatA szegedi TurulNemnézőszámVidd haza a kapufátAmikor még nem volt szurkolói kártyaElőolimpia a szomszédanKell egy csapatA Szent Mihály StadionA legfurcsább nevű magyar olimpikon;  Thealter cédulák 10.Thealter cédulák 9.Thealter cédulák 8.Thealter cédulák 7.Thealter cédulák 6.Thealter cédulák 5.Thealter cédulák 4.Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.Az álom tenyerénKét vers a költészet napjáraKarácsonyi énekÜres papírlapokSzegedi Jazz NapokIsten parancsára tettem„Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...Tudok énekelni, de nincs hangomSzukafattyakDicső híre-neve fennmaradt örökreHa fojtogatszA bomlás hideg kabátja lazulFájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23)VersekRémmese és elfeledett énekSzt. István térEgy nyár végeHárom versAkik lebegnek, azok jól vannakMágikus realizmusHaza a bivaly hátán