Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paulovics Tamás

Hittanóra

 

Vörös kendős úttörő voltam és

tizenhárom évesen hittanra jártam,

hamarosan konfirmáltam. A tiszteletes,

− kedves öreg úr mindig, ott volt a

családi ebédeken, vacsorákon −

egy késő májusi délutánon fölvitt

bennünket a református templom tornyába.

Falépcsők, dohszag,  lányok szoknyája

lebbent karcsú combjukon a szűrt

homályban. A kerengőről szép volt

a kisváros: nehéz lombú fáival, piros

tetőivel, a Kossuth utczával, amin akkor

még ha órán ként egy autó végiggördült.

A busz megállóban Vass Joci éppen

bambit vásárolt Sípos néninél, narancs

ízűt, egy forint harminc fillérért,- később

mondta el. Elsőnek indultam lefelé

a toronyból és felfelé nézdegéltem,

a lányok karcsú combját lestem,

ahogy a könnyű szoknya lebbent.

Azt a késő májusi fülledt délutánt

nem felejtem. Bizony nem felejtem.

 

pt.jpgPaulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia. A Szegedi Írók Társaságának tagja.