Paulovics Tamás
Egy mélygarázsban
a legalsó szinten itt vagyok felejtve,
egy anyósülésen a barátom kocsijában.
A telefonommal telefonálni nem lehet,
nincs térerő, nincs kapcsolat.
Hiába várja hívásomat,
akit hívnom kellene –
nem lehet, mert mélyen lent vagyok
egy mélygarázsban. Itt vagyok felejtve.
Már szomjas is vagyok, éhes is vagyok,
rám jött a szükség. Vajon gondolná-e
bárki is, hogy mélyen lent vagyok egy
mélygarázsban – órák óta –, régen
elmúlt dél, már késő délután van.
Vagy nem tudom, talán éjszaka.
Vagy nappal. Mert a mélygarázsban
mindig kékesen derengő művilág van.
A telefonomban nincsen térerő és
már fényerő sincs, hiába nézem.
Mi van akkor, ha tényleg itt felejtettek?
Bizony, nem dicső halál kiszáradni
lent a mélyben, egy mélygarázsban
és az anyóülésen szomjan halni meg.