Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paulovics Tamás

Egy mélygarázsban

 
Mélyen lent vagyok egy mélygarázsban,

a legalsó szinten itt vagyok felejtve,

egy anyósülésen a barátom kocsijában.

A telefonommal telefonálni nem lehet,

nincs térerő, nincs kapcsolat.

Hiába várja hívásomat,

akit hívnom kellene 

nem lehet, mert mélyen lent vagyok

egy mélygarázsban. Itt vagyok felejtve.

Már szomjas is vagyok, éhes is vagyok,

rám jött a szükség. Vajon gondolná-e

bárki is, hogy mélyen lent vagyok egy 

mélygarázsban órák óta –, régen 

elmúlt dél, már késő délután van.

Vagy nem tudom, talán éjszaka.

Vagy nappal. Mert a mélygarázsban

mindig kékesen derengő  művilág van.

A telefonomban nincsen térerő és

már fényerő sincs, hiába nézem.

Mi van akkor, ha tényleg itt felejtettek?

Bizony, nem dicső halál kiszáradni

lent a mélyben, egy mélygarázsban

és az anyóülésen szomjan halni meg.

 

 

pt.jpg

Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia.