Paulovics Tamás
Csak a csönd
Alkonyodott, föllángoltak a felhők.
Az este ráborult a kertre. Elfáradtam.
Az út véget ért, a kapu zárva.
A redőny leeresztve.
Kopogtattam, aztán dörömböltem
és dörömbölt bordáim mögött
a riadt kis állat.
Nem nyílott a kapu,
nem tárult az ablak.
Csak a csönd.
Csak a csönd.
A csillagok ragyogtak.
Meleg párás éjszaka volt.
Mégis fáztam és dideregtem.
A csillagok ragyogtak
Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia.
A szerző versei korábban a SzegediLapon: Három vers; Karácsonyi versek; November ura; Babilon; Szoboszlói szökőkút; Ragyog; Egy mélygarázsban; Kő hull apadó kútba; A platánfák; Szavak; Barátom nagyapja; Cigánymeggy; 2 vers; Hetvennyolc karácsonya; Az eszéki hídnál