Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


100 esztendeje, 1914. július 28-án üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának, s ezzel kezdetét vette az a háború, amelyet hamarosan nagy Háborúként, néhány évtizeddel később pedig már I. Világháborúként emlegettek. – Paulovics Tamás versével idézzük a Nagy Háború emlékét
 
Paulovics Tamás
Barátom nagyapja
 
Barátom nagyapja 46-os baka volt.
Harcolt a nagy háborúban,
mellette mennyi fiatal élet szakadt!
Orosz fogság hét évig.
Amikor hazatért, sokszor
végigkerékpározott a Kossuth utcán,
balra fordult a városháza sarkánál,
bement a parkba,  megállott
a haldokló kőkatonánál,
s nézte a szobor talapzatára
vésett menetelő neveket.
Aradi Antal, Bakai József, Kiss Ernő,
Kiss Péter, Lakos Sándor, Török Imre,
mind egykori iskolatárs.
Barátom nagyapját újból besorozták,
harcolt az orosz fronton
a második nagy háborúban,
majd négy év hadifogság.
 
 
Amikor ismét hazatért,
minden vasárnap reggel
végigkerékpározott a Kossuth utcán,
a városháza sarkánál bement a parkba,
megállott a haldokló kőkatonánál,
és nézte a szobor talapzatára
vésett menetelő neveket.
Török Imre, Török Péter, Török István,
Valkai Ferenc, Varga Lajos, Végh István.
 
Barátommal néha kerékpározunk
végig-végig a Kossuth utcán, át a Kurca-hídon,
megállunk a Széchenyi-liget kapujában,
olvassuk a fehér sorokban menetelő
neveket a fekete márványtáblán.
Nagyapák, nagybácsik, dédapák,
szomszédok, sógorok, jó komák,
egy egész város, Kurca-vidék, Tisza-táj,
egy egész nemzet, szegény Magyarország.
 
szentes.jpg 
Pásztor János első világháborús emlékműve Szentesen (1926)
 
 

pt.jpg

Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét.
 
A szerző verse korábban a SzegediLapon: Cigánymeggy2 versHetvennyolc karácsonya; Az eszéki hídnál