Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paulovics Tamás

Babilon

,,Ne engedj több tavaszt, Babilon,
a házak roskadoznak a ragyogástól "

Bánki Éva

Szülővárosom, Babilon...!

   Utcáid, tetőid, tereid jól ismerem, aranyszobraid,

szökőkútjaid, édes gyümölcsöktől roskatag függő kertjeid

ezerszer meg ezerszer láttam.

   Hatalmas templomod hűs termiben sokszor múlattam

az időt gyönyörűséges papnőivel a szerelemnek.  

   Lassú sodrású folyód partján láttam a hűvös, bíborló

hajnalokat, a déli órák izzó, tékozló őrületét,

a vérpiros alkonyokat, ahogyan meghódította őket a sötétség.

   Gyönyörűséges kapudon számtalanszor lovagoltam ki

vadászni királyi vadállatokra.

   Szülővárosom, Babilon, köszönöm,

hogy fiad és urad lehettem.

 

   Kaputornyaidból jól látni a barbár hordákat,

ahogy elözönlik körötted a síkságot

és sátraik sokasága tengerként ölelik körbe falaidat.

 

    Babilon! Szerelmetes városom!  

    Nem akarom látni pusztulásod.

    Holnap hajnalban hű harcosaimmal

    kitörök a keleti kapun.

   

Életem adom érted, Babilon!

 

Rossz fiad voltam, nem tudtalak megvédeni.

babylon.jpg

 

pt.jpg

Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia.