Oláh András
lehet-e
lehet-e újrakezdeni…
a tilalom és a véletlenek
borzongató örvényén átkelve
semmivé szűkíteni a teret
egyensúlyozni tekinteted-áztatta
tegnapok között fekete kabátban
sértődékenyen
s eljutni oda ahol te vagy
az utolsó – az egyetlen…
könnyek
„már nem ugyanaz a lélegzet vezet”
(Simándi Ágnes)
félnek tőlem a halott virágok
s félek tőlem én is
– ki tanúja voltam önmagamnak –
a hit is mintha kopna
mióta sehova se tartok
s bár kipróbáltam a lehetetlent
a vége mindannyiszor az lett
hogy a könnyek bennem
egyre csak visszafele folytak - - -
búcsú Nausikaatól
nem kérdeztél soha
– megszoktad a hallgatást
tekinteted mégis
mint a hold sápadt lidérce
fuldoklik a habokban
s tudod: fáklyáink
fénye ha kihuny
a kormozó sötétben
újra és újra
hazaálmodom magam
gyermekem s asszonyom
nevét suttogom
messzefutó hullámokra
bízva sóhajomat
bolyongok éjszakánként
szigettől szigetig
s már csak elsiratott
magányom a tiéd
engedj hát el Nausikaa
hogy megőrizhesselek
s hogy megtarthass te is
Oláh András 1959-ben született Hajdúnánáson. Ratkó József-díjas, Quasimodo-különdíjas és Bánkuti Miklós-díjas költő, drámaíró, szerkesztő. Mátészalkán él. Legutóbbi kötetei: Idegen test (versek, Hungarovox Kiadó, Bp., 2013), Az utolsó játszma (drámák, Hungarovox Kiadó, Bp., 2014)