Mirtse Zsuzsa
Húspiac
Sosem tudod, hol éri az este.
Lopakodik a hús után, testvadász,
rávetődik minden női testre.
Nesztelen jár, mindig a nyomodban,
nem érdekli, ki vagy, ha jó a forma,
helyet kér benned, hogy tudja, hol van.
Összehúz, kékre festi véredet,
úgy vagy benne, mint jó borban a csersav,
feltör és fáraszt, mint a hegymenet.
Üdvözöl, mint prédát, te ritka vad.
Ha nemet mondasz: súlyos, testi sértés.
Rád néz, s te elfelejted, hogy ki vagy.
Felemel, majd szőnyeg alá söpör,
rovátkolt jelét a bőrödön hagyja,
úgy kényeztet, hogy nincs, és nem gyötör.
Mert nem figyelsz rá, állatbőrbe varr.
Köntösödbe törli használt arcait,
ha ott marad, még mindig felkavar.
Mindegy neki, selyemágy vagy széna.
Kilóg belőled, külön utakon jár,
mint elfoszló kötésben a cérna.
Már megint elfelejted, hogy ki vagy,
üdvözöl, mint prédát, te ritka vad,
másnap nem emlékszik névre, testre,
sosem tudod, hol éri az este.
Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő. Versei, esszéi, novellái irodalmi lapokban, magazinokban, antológiákban kapnak helyet, szerkesztőként több könyvet, albumot gondozott. Hat kötete jelent meg eddig: Égforgató csodagyűrű (mesekönyv, 2004); Lovagkór – játék nemekkel és igenekkel (novelláskötet, 2007); Fogadó a négy macskához (regény, 2010); Idő és mérték – szabálytalan versek (2011); Kondenzcsík – főbenjáró versek (2011), Sötétkamra – előhívott versek (2013). 2000-ben MÚOSZ újságírói díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjét vehette át.
A szerző írásai korábban a Szegedilapon: Camerilla obscura; Ugyanaz a folyó; Éva-arcok; Omlásveszély; Azon a napon; Megjelenés előtt...; Valami elkopott belőlünk; Széthordott hasábok; Városi triplák; Műrepülés