Lennert Móger Tímea
Ótvar óda a szenvedélyhez
Ott hintázol a szél dúlta
fenyvesek hegyében
és mint képregénybe
belesírtak olvasmányos
képsorokba.
Nem hagyod, hogy szeressenek.
Megveted magad.
Talpnyalókat tartasz, hogy
igazold létezésed.
Megtörténhetsz.
Ebben látják a csodát
unott asszonyok, bácsik,
ronda és finom kezű pékek,
vagy a végletek művészei, bűvészei.
Senki nem akarja meghallani
a szelet,
felolvasni a képregényt,
vagy megélni véged.
Minden élet
magához nyúl
és vissza beléd.
Hagyd meg a reményt.
Ne védd a természeted,
éld,
hogy minden
elpusztul, ami élt.
Lennert Móger Tímea 1981. május 20-án született a vajdasági Zomborban. Doroszlón él. Újságírással és művelődésszervezéssel foglalkozik. Zombor város hetilapjának, a Dunatájnak és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapjának a tudósítója; a Dunatáj és a Kuckó civil szervezetek aktivistája, a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesületben színjátszó csoportot vezet, valamint a Fehér Ferenc nevét viselő irodalmi csoportot. Versei lapunk mellett a Kilátóban, a Tiszatájban, a Műútban, a Szőrös Kőben, a Sikolyban, Kónya Sándor megzenésítéseiben, a Szélnek feszül a táj című versantológiában és a Szeged effekt-antológiákban jelentek meg. 2012 októberében látott napvilágot első verseskönyve, a Kollázs.
A szerző versei korábban a SzegediLapban: Fókusz; 2 vers; Nagynap; ,,Gyökér és szárny...”; 2 vers; Egésztörés; A nő hányszor; Versciklus; Határátkelő; 2 vers; Mélyszegénység; Az ártatlanság (kamu-)pora; (T)avas(z); Az ártatlanság tora; Fű alatt; Beépül; Hon-láz; Kezdetben; Kurzív sorok; Ádvent; Hazaféle...