Lennert Móger Tímea
,,Gyökér és szárny...”
(Z)űr
(PeltIcunak)
sohasem láttam
gyökeret
csak
kitépve
hogyan találkozhatunk
idő és tér arányban
egymás nélkül
Varjúmese
Kinézett a felhők mögül, megtáncoltatta a szárnyát és eldöntötte, nem beszél többé. Nem ad ki hangot. Nem panaszkodik, károg vagy áradozik. Ilyen lehet a halál. Természetes tekintet a földre. Nem gondol magara úgy, mint valakire vagy bárkire. Van. Lény. Mitől több, akit néven szólítanak. Vagy akit meghurcolnak, mint valakit. A senkiség is érdekelte. Megtagadni. Magát. A repülést. Lehetetlen. Ez a magány.
Lennert Móger Tímea 1981. május 20-án született a vajdasági Zomborban. Doroszlón él. Újságírással és művelődésszervezéssel foglalkozik. Zombor város hetilapjának, a Dunatájnak és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapjának a tudósítója; a Dunatáj és a Kuckó civil szervezetek aktivistája, a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesületben színjátszó csoportot vezet, valamint a Fehér Ferenc nevét viselő irodalmi csoportot. Versei lapunk mellett a Kilátóban, a Tiszatájban, a Műútban, a Szőrös Kőben, a Sikolyban, Kónya Sándor megzenésítéseiben, a Szélnek feszül a táj című versantológiában és a Szeged effekt-antológiákban jelentek meg. 2012 októberében látott napvilágot első verseskönyve, a Kollázs.
A szerző versei korábban a SzegediLapban: 2 vers; Egésztörés; A nő hányszor; Versciklus; Határátkelő; 2 vers; Mélyszegénység; Az ártatlanság (kamu-)pora; (T)avas(z); Az ártatlanság tora; Fű alatt; Beépül; Hon-láz; Kezdetben; Kurzív sorok; Ádvent; Hazaféle...