Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kovács Imre Attila
vers a költői előrelátás utólagos szépségéről avagy miért bosszantóbb egy érthetetlen költemény az élet számos nyomorúságánál
 
„…ha a nyelv adományával megáldva nem hallattok érthető szavakat, hogyan értsék meg az emberek, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek! Lám, milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. De ha nem ismerem a szó jelentését, idegen maradok a beszélőnek, és a beszélő is idegen nekem. Ezért ti is, ha egyszer törekedtek a lelki adományok elnyerésére, igyekezzetek a közösség épülésére bővelkedni bennük.”
(Pál első levele a korintusiaknak)
 
bizonyos jelek apró történések
véletlennek tűnő találkozások
egybeesések hirtelen felfénylő szimmetriák
alapján arra a következtetésre jutottam
pontosabban az a sejtés vált
bizonyossággá bennem
miszerint vége az évnek
egy csillagászati kor lezárult
a bolygók régi-új pályára léptek
de az életszerűen kicsiny környezet
változásai is ezt a befejezettséget sugallják
kifinomult idegrendszerem érzékenységem
talán helyesen ítéli meg mindezen
jelzések irányát és értelmét
nem figyelmen kívül hagyva hogy
a csodás és csak kevesek számára
megnyilatkozó körülmények mellett
a szikár tényvalóság egyszerűségével
gépies következetességével
épp december 31-ét mutat a naptár
 
ugyanakkor e naptár szerint
csak egyszer van szenteste
mégis kimerítően hosszú
szeretet-menetben vonulnak
a kisközösségi karácsonyok
óvodai iskolai munkahelyi falusi városi
és templomi áhítatok követik egymást
mint ötször-hatszor visszajátszott gólöröm
vagy a szeretet-dráma főpróbái
a családi premierig
de akkor már nehéz valóban elérzékenyülni
a mennyből fél tucatjára lelátogató angyal
is unja már ezt a szívkirakodóvásárt
emlékezzünk Máriára aki
a három királyok szűrét hamar kitette
örvendezzenek kicsit távolabb
a kisded nyugalmat kíván
nem érti még hogy mi a mirha
s legfőképp egy király sem ér fel az anyamellel
 
az ilyen s amolyan karácsonyok
egymásutánja oly messze nyúlik
mint a vegyes pörköltre várakozók sora
osztják az ingyen ebédet
ott ácsorog a kondér körül a limbusi sereg
sportcipős százlábú
véreres bagószagú reklámszatyor-találkozó
középen a hússzagú üst páráll
nem nagyon beszél itt senki csak a
karéj kenyér mosolyog
a polgári büszkeség magasából
leesett arcok bámulnak bele
csodálkozó egykedvűséggel
a kihűlő pörkölt piros mocsarába
minden jel arra mutat hogy vége az évnek
szárnyakat bont az óriási merőkanál
megnyílik a teásfazék vörös-tengere
egy visszafojtott görbe kis hallelúja
billeg a borotválatlan arcokon
és a nők kibomló kendői alól
kihullnak a régi repedezettre hajtogatott
családi fényképek
 
legyen már vége az évnek
térjen haza a kórház éjszakai ügyeletéből
a kifordult kezű lajoskomáromi asszony
akit nem szállíthatott el a mentő
mert lakáskulcsát az idősgondozóknál hagyta
ők meg kikapcsolták mobiltelefonjuk
hogy semmi ne zavarhassa meg éji nyugalmukat
az idős asszonyság sírdogálva feküdt
reszketve jobb szeme vakságát panaszolva
pityergett mint egy gyermek
nem értette a világot
amely lám csúfot űz gyámoltalanságából
éjjel háromkor sem álltak meg az órák
építették tovább az emberi szenvedés
cseppkőoszlopát
akkor kellett volna véget érnie az évnek
s kezdődni valami újnak méltóbbnak
de nem nem lehet
meg kell várni míg a sorsfonalakból
a gond megfonja ostorát
s a napon felejtett hintalovak közé vág
 
miért magyarázzak el egyetlen verset is
míg másolt karácsonyok tükörerdejében járunk
míg félárbocon leng az ingyen ebéd szaga
míg az idősgondozók nem kapcsolhatók
és lajoskomárom kicsavart kézzel sírdogál
mintha mindez nagyon is érthető volna
így év vége felé
utólag
s későn megvilágosulva
 
 
kiaportre.jpgKovács Imre Attila 1956. október 19-én született Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán végzett. Írásai eddig a Forrásban, az Új Forrásban, a Holmiban, a Poliszban, az UngPartyban és a Szegedi Bölcsészfüzetekben jelentek meg. Vendégtanárként tanított a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és az Ungvári Állami Egyetemen. Alapító-szerkesztője volt a Juss című folyóiratnak. Irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanulmányai (Érti-e Babits Rortyt?) 2003-ban jelentek meg. Azóta főleg rövidprózát, valamint színpadi darabokat, kritikákat és verseket ír. A Magyar Írószövetség tagja.

A szerző versei korábban a Szegedilapon: Egy túlságosan egyetemes rendszer ellentmondásai; Állatmesesenki, mindenki, valaki...és két mellékdalHárom versingókő