Kovács Imre Attila
örökség
mennyi jóemberrel találkoztam,
s egynek sem volt befolyása a világ sorsára
mennyi hatalommal bíró emberrel találkoztam,
s egynek sem volt befolyása a saját sorsára
mennyi rosszemberrel találkoztam, akik azt sem tudták, mi a rossz,
csak szabadon tették, ami jólesik
mennyi jámbor emberrel találkoztam,
akik egész életükben tépelődtek megítélésükön
ha ők most felidézik találkozásunk, nem tudnák megmondani,
mit is akartam tőlük egyáltalán
ha most felidézek minden találkozást,
mindegyikőjük megnyugvást akart választásában
a diófa csonkolt ágai alatt hallgat a kút
Kovács Imre Attila 1956. október 19-én született Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán végzett. Írásai eddig a Forrásban, az Új Forrásban, a Holmiban, a Poliszban, az UngPartyban és a Szegedi Bölcsészfüzetekben jelentek meg. Vendégtanárként tanított a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és az Ungvári Állami Egyetemen. Alapító-szerkesztője volt a Juss című folyóiratnak. Irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanulmányai (Érti-e Babits Rortyt?) 2003-ban jelentek meg. Azóta főleg rövidprózát, valamint színpadi darabokat, kritikákat és verseket ír. A Magyar Írószövetség tagja.A szerző versei korábban a Szegedilapon: óda az informatikusról; a legkisebb prófétákra nézve kedvezőtlen közállapotokról; vers a költői előrelátás utólagos szépségéről...; Egy túlságosan egyetemes rendszer ellentmondásai; Állatmese; senki, mindenki, valaki; ...és két mellékdal; Három vers; ingókő