Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Kovács Imre Attila
ingókő
 
…Szívünkben
Internacionálé, zsoltáros ének…
(Fenyvesi Félix Lajos: Itt és most – Szenti Tibornak)
 
Veritas est adequatio rei et intellektus.
(Aquinói Szent Tamás)
 
a piramisok gúláit porrá cirógatja a szél
a csonka istenek ércszobrába belemar az idő
de a vízelvezető árokba gyűlt föld
emésztetlenül hagyja a csokipapírokat
a torz rajzfilmfigurák díszítősorait
az üres csipszes zacskók és pálinkás fiolák csúf szemetét
minden kiderül az ároktakarításkor
a letűnt korszak szennyét kifordítja az ásó
olyan ez mint amikor öklendeni kezd a bálnagyomor
s az istentől benyeletett múlt lázadó földönfutóit
a fényes bőrű strandolók
bronz sakkfigurái elé okádja
bemocskolja a babaházakat
a kávézgató teadélutánokat
a nyugdíjas kimittudok aszott örömét
pont olyan ez mint mikor az akváriumban leáll a pezsgés
és a buborékoltató bedugult csövéből
a kancsal légszomj kikukucskál s mi kövér guppik
számot vetünk egy lavórnyi víz
tiszta éltető értelmével
ugyanakkor érkezhet lassú virágzással is a felismerés
orrhangon énekelt keleti misék vontatott módján
a pillanatot aranyfüst vékonyságúra nyújtva
szerelmes tánclépésben
egy málló táblájú könyv lapjait szélnek eregetve
míg a csodáról álmodó bamba társak kalapjáról a hólé
a csizmánk elé csorog
és megnyilvánul az az enyhén savas kémhatású szomorúság
miszerint fenyvesi félix lajos költő nem volt ügynök
a késő kádár kor töke-megszorongatott olcsó páriája
aki továbbadta -magyarázta volna barátai rebbenéseit
félszavait savankás fröccs fölött kibuggyantott csepp árulásait
a tartótisztek láthatatlan céhének vagy lajstromba vette volna
kopár realizmussal a bizalmas szövetségek krónikáját
megkönnyebbülve köpött volna
mintegy mohón túllenni akarván egy mandzsettagomb nagyságú
kávéházi asztalka mellett a szigorú audiencián hogy
kik és mikor és miként
 
fenyvesi félix lajos nem volt ügynök
bizonyíték erre az a beszervezési karton[1]
amely kétséget kizáróan tanúsítja hogy
ő inkább titkos megbízott[2] volt hazafias indítékokból[3]
mely indítékok máig körvonaltalanok
saját magukkal határolt módon
akár a legújabb kori magyarország
 
momentán nem lévén alkalmunk költő-titkos megbízotti tudásra szert tenni
vizsgáljunk meg egy titkos rendőrt elméletileg
már amennyire az elme behatolhat[4]
e tárgynak az alany okozta hajszálrepedésein keresztül
oda ahol
nos csitt
szóval
 
a titkos rendőrnek nem szabad
biztos ismeretekkel bírnia küldetésének
érzékeny és bonyolult összetevőit illetően
mert léte nem előzheti meg azt a rendet
melynek védelmére kirendeltetett
 
milyen titkos rendőr az olyan akiről ezt tudni lehet
a legnagyobb fedettséget az adja ha ő maga sem értesült
megbízatásának felette kényes természetéről
úgy tudja hogy nehézgépkezelő bulgárkertész kottamásoló
úszómester kárbecslő lámpaolaj árus kutyapecér
az igazi titkos rendőr még álmában sem kiált föl
és vidoran megmosolyogja a szilvakék zakóban fontoskodó
nem-titkos-rendőr titkos rendőröket
nem sejti hogy a végleges
és tökéletessé fejlesztett konspiráció abszolút értelmetlen
csak a leheletfinom és ok nélküli
beavatkozások elemei építik fel azt a hazugság falat
amely mögött már nem marad semmilyen ügy
csupán óriási vallató pofonok szívószál és burgonya püré
lámpafényben sörényét rázó füst gyalult bükk örökirón
 
a titkos rendőr csak úgy végezheti
öntudatosan a munkáját ha mit sem tud önmagáról
titkossága titka hogy ő személy szerint nincs is
 
hiába rimánkodik szókratész
ismerd meg magad
hosszan és szárazan nevet
régi írógépeket gyűjt
a liftben köszön abszolút fedett
bassza meg ne filozofáljon itt nekem
 
egyedül az igazság[5] érdekli
kizárólag műveleti szempontból
 
a titkos rendőr sosincs egyedül
hordja magában az élő gyanút
mely mocorog rúg csíraként nő
s melyhez anyai érzések kötik
csak a gyanúsítottal bánik apaként
más gyanúk csirkeembrióként tollasodnak
távoli fészkek dédelgetett nyarában
itten kuksolnak csőrük horgasul
majd meggyszem kobakjuk
a hibátlan és zárt koncepció burkát feltöri
s akkor e borzas szárnyverdeső
éppen kikelt csibék végre átélhetik
hogy a világ egy sokkal nagyobb
tojás
melynek kristályhéj kupolájáig
sosem jutnak el
és a titkos rendőr ettől fogva
a gyanú feltörte rend mozaikdarabkáit
mészcserepeit inkubátor roncsait illesztgeti
keresgéli a rokon értelmű repedéseket
hogy minden szabályos legyen újra
és soha többé ne lehessen összefüggésbe hozni
egy kurva tojással
e naptól szolgálatba léphet
őrzője lehet a titoknak
hiszen nincs több kérdése
így tesz szert arra a tudásra is hogy
mi
közönséges életélvezők egész életünkben
a legszörnyűbb gyanúk elmeszesedett magzatburkait
tatarozzuk a hátsó szobákban
büntetésből hogy nem lettünk úrrá döbbenetünkön
és a szégyenen hogy minden szabadulás
egy tágasabb börtönbe nyílik
a többi részletkérdés
légyszar a keltetőgép
kapcsolási rajzán
 
igazságmorzsákon élünk
az egyetemes látszatban itt-ott felfénylik a való
a ködön átderengő lámpák
a város elektromos hálózatának életjelei
a szavakra rácáfoló kézmozdulatok összegyűjthetők
a csönd meghámozható
emberfeletti türelemmel hangyaszorgalommal
ariadné fonalából pénelopé vásznát
fogalmunk sincs arról ami van
legfeljebb hogy mi készül
a titkos rendőrnek ott kell állnia
egy másodperccel a becsapódás előtt
a megtestesülés és a bekövetkezés
villanófényében kitépni a konnektort
a kád vize alá nyomni a fejet
megfogni a mesterlövész puskagolyóját
millió adat és dosszié tömegével
meggörbíteni a teret
mögé kerülni a lehetségesnek
ebből megdönthetetlen logikával következik hogy
a titkos rendőr fogékony a transzcendenciára
és bizonyos primitív örömökre
akár
 
mindazonáltal okoz némi fejtörést
hogy mi volna az igazság maga
az igazság magának a dolognak egy fedezettel rendelkező
és diszkurzív módon igazolható
érvényességi igény móduszában kifejeződő
nyilvánvalósága
és miért nem elég az oszthatatlan igazság
misztériumában való részesüléshez
meghallgatni a déli krónikát
átfutni a napilapokat
megismerni szakemberek és képviselők nyilatkozatait
szörfözni a neten egy-két órát
miért érezzük hogy szomjunk egyre nő
és tengerbe vetve kitikkadunk
 
most vegyük a költőt szemügyre
ő is tudni szeretné hogy mi az igazság[6]
hát kitalál egyet és látomásnak hívja
bepólyálja vele a vérző csonka világot
megszólal
a nyelv labdája átgurul a dolgok játszóterén
hazugságai sejtmetszetekre szelik az időt
honnan tudhatná mi lesz
minden csak múlt amiről kanyarogtatja a szót
ül a jelen fölött isteni pózban
olcsón megvásárolható prédikátor
született vértanú
paradicsomos tonhal gőzborotva lóvasút
 
nem tudom miben bízott a titkos rendőr
amikor egy költőt nyomorított besúgóvá
mit akart[7] dr földvári lászló[8]
fenyvesi félix lajostól
és vajon találkozott-e titkos rendőr mivoltáról mit sem alító
igazi titkos rendőrökkel fenyvesi félix lajos
vagy csak parádézni küldött hatalomélvezőkkel
elhitte-e magáról hogy titkos megbízott
amikor semmilyen titkot nem bíztak rá
elég volt csak félnie
tán kérték hogy mesélje el a félelmét
foglalja mondatba a kertet a házat a barátokat
mindent részletesen megkönnyebbítő aprólékossággal[9]
 
de a poéta a jövő felől látja egésznek a világot
a titkos rendőr meg a töredezett jelenből
egészítené ki az épp keletkezőt
micsoda félreértés
kétoldali alkalmatlanság
groteszk együttműködés
ekkor omlott össze a régi rendszer
azóta a romokra többször adtak ki
lakhatási engedélyt
 
fenyvesi félix lajost 1978-ban szervezték be
lénye és műve teljesen átjárhatónak tűnt
nem beszélte a költői titkosság fárasztó dialektusait[10]
mert ki is nézhetne túl önmagán
amit fölállítunk az föl van állítva
de amit fölállítunk az nem jelent semmit
a folyók hajlandók darabokra törni ha sietni akarnak
az urak nem tudnak két lábbal lépni mint a verebek
tudjuk hogy az asszony elhagyja a párját
a majmok megnézték hátuljukat goldmann úr tükreiben
és teljesen boldogok
talán ha sakkozni tudna
de semmihez sem ért igazán
a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek a kirakatokban
látta párist és nem látott semmit
valami narcisztikus érzékenység tette alkalmassá
önvád kétely sérülékenység billegő állapotai
akarta a kárhozatot
az igazságszolgáltatásnak ki nem szolgáltatott igazság
kéjes megtapasztalását
a kafkai algebra elfogadását
a menekülési ösztön görcsének enyhülését
vagyis hogy lehetőség szerint hagyják békén
ne őröljék az isten és az ördög
malmának lassú kövei
 
a beszervezés előkészítése hetekig tartott
először egy alagsori irodába csalták ahol
ázott disznóbőr szagtól volt terhes a levegő
egy lefűrészelt lábú hokedlira ültették
s míg egy óriás a mancsával a vállába markolt
a százados fémpálcával ütemesen vert egy
foszló borítójú tolsztoj kötetet
az ajtó mögött két másik rendőr
gyöngybabbal töltött kólásdobozt
rugdalt fél óráig tartott az egész
aztán elengedték azzal a feltétellel
hogy attól a naptól fogva
egy apró fiolába zárt ételmintát
székelykáposzta hord a nyakában
sokszor hívták éjszaka értelmetlen
zörejek szóltak a kagylóból
kattogva aprító háztartási robotgép
kukorica pattogatás sorompó csengő
máskor a holdra szállás közvetítésének
archív felvétele szólt végtelenítve
reggel a fürdőszobai tükrös szekrényben
fekete biliárdgolyókat talált
nemsokára ismét elhurcolták
egy lakatlan ház padlásterébe
itt egy asztal és egy vasszék volt minden berendezés
riadtan leült elé raktak egy tányér ecetes uborkát
s percenként rárivalltak hogy koncentráljon
ecetszag üvöltözés ecetszag üvöltözés
a százados behozott egy orvosi táskát
amiből különféle ismeretlen kitüntetéseket szedtek elő
rátűzték majd egyenként letépték
koncentráljon ordították s egy vakító lámpával
a falra rajzolták uborkazöld árnyékát
s mikor már dermedten gubbasztott
vörös festékkel bemázolták az árnyékot röhögtek
s mindent hátrahagyva távoztak a házból
a lámpa izzója halk pattanással kiégett
bámult letaszított angyalarccal
s mielőtt távozott volna
önszorgalomból még megpróbált
koncentrálni egy kicsit
másnap aláírta a beszervezési nyilatkozatot
 
eltelt három év és ezalatt egyszer sem írt jelentést[11]
 
1981 október 30-án fenyvesi félix lajos
kartonja az irattárba került
nem őszinte[12] bejegyzéssel
alkalmatlan a további együttműködésre
visszamehet kétdimenziós civilnek
valamit elhallgat rosszul emlékszik
kiszínez eltorzít olyan eseményeket amelyeket
más informátorok révén többször is ellenőriztek[13]
nem rendelkezik kellő rálátással
konfabulál kezdenek benne összemosódni
a valóság különféle
ügyes zászlócskákkal gyufaszálakkal
hajszálakkal megkülönböztetett szintjei
talán meg akarta érteni a zűrzavart
a belső hangok szavalókórusából
kihallani a parancsszót
hiszen az igazságon legalább annyit kell dolgozni
mint egy bravúros és ellentmondásmentes
hazugságon
 
úgy is lehet valaki szabadulóművész
ha megbukik a produkció
elrontja amit még lehet
beszervezetlen kortársai tanácstalanok vagyunk
nem mintha erről képtelenség volna beszélni
de a részletek a nagyon fontos apróságok[15]
lepkerajként ellobbantak a tűzben
a csápok szarvvá kunkorodtak
a színekből szürke hamu lett
időszerű lenne a történelem
ormótlan takarítógépének
fujtatva sípolva a porondra
zötyögni ehelyett bejön
ilonka néni terebélyes
nő és partvisával
ezt a csöpp koszt
a szőnyeg alá
legyinti
JEGYZETEK
 
[1] Beszámoló a Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ részére „A BM III/III-as Csoportfőnökség tevékenységének hatása Hódmezővásárhely M. J. Város társadalmi, kulturális és gazdasági életére, az 1956-1989 közötti időszakban” című kutatási téma tárgyában. 2009. II. kötet, 11. számú melléklet – A Hódmezővásárhelyen tevékenykedő hálózati személyek (1957 – 1989) 6-os kartonjának másolatai, 277. oldal
[2]A titkos munkatárs az a személy, aki az állambiztonsági szervek há1ózatának legmegbízhatóbb tagja, aki elvi meggyőződésből, magas fokú áldozatkészséggel s kezdeményezőleg vett részt a titkos együttműködésben, s a legbonyolultabb hálózati feladatok elvégzésére is alkalmas volt. (= Beszámoló a Tornyai János Múzeum… stb.)
[3] Konkrét példák, mint Tar Sándor író ismertté vált beszervezése is azt bizonyítják, hogy az állambiztonsági szervek minősítései nem adnak megfelelő tájékoztatást az ügynökök motivációjáról. Ebből következik, hogy a „hazafias” alapú beszervezések önmagukban semmit sem jelentenek. (Simon Ádám: Tar Sándor: Az áruló – Ügynökügyek irodalmi színtéren. ÚjNautilus, 2010. április – június)
[4] A BOLOND … mert mindenki ugyanolyan marad… pont olyan picike, mint születésekor… csak mert kikerül a világba, és kint rákerül a sok por, korom meg piszok… és hiába mosakszunk… mert kétféle piszok van… az egyik piszok lejön a szappantól, a másik piszok nem jön le a szappantól… és ez a nemlejövős piszok csak rakódik meg rakódik, az ember meg nő, csak nő, és azt hiszi, hogy ő maga nő, pedig csak a nemlejövős piszok nő rajtunk… És akikre sok nemlejövős piszok nő, azok nagyemberek lesznek, és azok, akikre kis nemlejövős piszok nő, azok lesznek a kisemberek… A bajok csak akkor kezdődnek, ha valaki föltalálja a nemlejövős piszok-ot oldó szappant, mert akkor ott marad minden nagyember piszok nélkül, és kiderül, hogy ő sem nagyobb egy szartúró bogárnál (Hirtelen a másik kettőhöz.) Kapok egy százast? (Schwajda György: Ballada a 301-es parcella bolondjáról – bemutató előadása a Szolnoki Szigligeti Színházban volt 1989. november 24-én. A Bolond idézett monológjára sok szempontból rímel Eörsi Istvánnak a Tar-ügyhöz fűzött ÉS-beli kommentárja: megtisztulás szappanköltség nélkül.)
[5] A marxista filozófiában az igazság objektív kritériuma a gyakorlat, értve ezen a társadalmi gyakorlatot, a világot átalakító tevékenységet általában, a társadalmi-termelőtevékenységet és a társadalmi-forradalmi átalakítások gyakorlatát különösen. (Adam Schaff: A marxista-leninista igazságelmélet néhány problémája. Szikra, Bp. 1955., 124. oldal) A társadalmi gyakorlatot viszont megelőzi a társadalomról kialakított közmegegyezés, amely e gyakorlat alapját képezi. (Robert L. Berger – Thomas Luckmann: A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés) E közmegegyezés semmilyen önmagán túlmutató támpontot nem ad. Az igazság keresése ezért kizárólag regressus ad infinitum történhet. Vagyis a titkos rendőr nem az igazság megtalálásában érdekelt, hanem pont fordítva: a rendszer zártságának megőrzésében. Személye, valamint cél- és feladatrendszere is paradoxális. Minél kevesebb gondolkodói hajlam szorult egy titkos rendőrbe, annál könnyebben túl tudja tenni magát tevékenységének feloldhatatlan ellentmondásosságán. (Lenin megkapó egyszerűséggel fogalmaz: az igazság az emberi tapasztalat szervező formája.)
[6] Arany János: Vojtina ars poétikája
[7] Máig nem tudjuk, hogy Fenyvesi miféle informátori feladatokat teljesített. Erre legfeljebb következtetni tudunk a Tar Sándor ügyből kiindulva. Tar Sándort 1979-ben a „debreceni Állambiztonsági Hivatal III/III-as tisztjei két zsarolási tétellel keresték meg, »sikerrel« beszervezték, és ügynökként a Kenedi János-féle ismerősi kör megfigyelését bízták rá” (Simon Ádám). Tart a lakóhelyén lehetett valódi nyomásnak kitenni, és meggyőzni, hogy ezen csak a pesti hírek szorgos közvetítésével enyhíthet. Debrecenben áldozat volt, Budapesten a rend szövetségese. Elkülönült benne a két szerep, helyzetét – a lelepleződésig – ez tette erkölcsileg elviselhetővé. Fenyvesit Vas István mutatta be az ÉS-ben (Omar Khajjámot idéző rubáí-kísérleteit találta eredetinek), ami után a mester irodalmi szalonjának vissza-visszatérő vendége lehetett. Utazgatott Vásárhely és Pest között. Közben készült az első kötete is (Szívverések) a Magvetőnél. Az a Papp Márió szerkesztette, akinek a neve utóbb felbukkant az 56-os Intézet által 2009. június 11-én közzétett ügynöklistán. Papp főnöke (a kiadó igazgatója) Kardos György, volt ÁVH-s alezredes, Aczél György egyik legbizalmasabb barátja. Azé az Aczélé, aki szenvedélyesen gyűjtött minden hírt a művészélet páholyaiból. Hogyne érdekelte volna a Vas István-szalon…Fenyvesi Félix Lajos az áldozat szerepében nyilatkozik ügynök múltjáról: Földvári századost „a vásárhelyi Bibó Lajossal, Latinovits Zoltánnal, Pilinszky Jánossal, Nagy Lászlóval foglalkozó rendezvényei bosszantották, de leginkább az, hogy jó kapcsolatban állt a rendszer számára kellemetlenül szókimondó Balczó András olimpikonnal” (Korom András: Fenyvesi nem írt jelentést). Az Egyetlen sornyi jelentést sem írtam és adtam! vallomás pedig teljesen hiteles lehet, ha úgy értjük: egyetlen vásárhelyiről sem jelentett, senkiről, akit itt ismernek, vagy a barátja volt. A Tar Sándor-féle lelki kettős könyvelés esete ez is? Adott-e Fenyvesi információt Földvári Lászlónak a Vas István-szalon szellemi intimitásairól? Az történt-e, amiről Simon Ádám ír: „Tar »júdási tette« (Kornis), hogy éppen legfőbb segítőjének lett elárulójává, sokakat meglepett. Mindenesetre nem ismeretlen az irodalomtörténet számára sem egynéhány olyan történet, ahol valamilyen mértékben és módon a patronált az egyébként társadalmi helyzetelőnyben levő patrónusa ellen fordult, ahogy láthatjuk a Csokonai-Kazinczy, a Petőfi-Vörösmarty, vagy a József Attila-Babits párosoknál.” Semmi nem tudható bizonyosan, ezek gondolati játékok, félirodalmi összeesküvés elméletek. Azzal a hátborzongató zárszóval, amelyet Tar Sándor: Az áruló című filmregényének Őrnagya mond egy jelenet végén: – A hús megfőtt.
[8]Földvári László dr. 1944. okt. 27-én Kunszentmiklóson született, anyja neve: Balogh Zsuzsanna. Budapest III. kerület, Kazal utca 13. szám alatt lakott 2002-ben bekövetkezett haláláig. 1963-67 között a JATE BTK magyar-történelem szakos hallgatója, a kar KISZ titkára. 1967-től a Csongrád megyei RFK munkatársa. 1987. márc. 1-től a BM III/III. Csoportfőnökségének helyettes vezetője. Ezredesként ment nyugdíjba. 1969. december 5-től 1976. szeptember 27-ig a Joó János fn. hálózati személy tartótisztje. 1978. november 3-án ő szervezi be a Magyar Endre [Fenyvesi Félix Lajos] fedőnevű hálózati személyt, majd lesz az ügynök tartótisztje. Személyi kartonja: 2.8.1. BM Központi Fogyaték 14701 (= Beszámoló a Tornyai János Múzeum… stb.) Földvárival való első találkozására így emlékszik Fenyvesi Félix Lajos: „1978 őszén munkahelyén kereste fel egy állambiztonsági tiszt, aki egyszerű nyomozóként mutatkozott be. – Lelkesen magyarázta, hogy Kassákból doktorált, majd egy héttel később ismét bejött a kultúrházba. Ettől a perctől kezdve nem volt nyugtom tőle. A hálójában vergődtem, a legváratlanabb helyeken tűnt fel társaival. Az első alkalommal, amikor ellent akartam neki mondani, úgy vágott vissza a székbe egy jól öltözött tiszt, hogy hátraestem.” (Korom András: Fenyvesi nem írt jelentést)
[9] Mindazonáltal nem minősítjük ezeket a nem intellektuális tudatformákat (érzések, esztétikai élmények stb. – K.I.A.) igazaknak vagy hamisaknak, hanem mind a köznapi nyelvben, mind pedig a tudományos terminológiában kellemesnek vagy kellemetlennek, örvendetesnek vagy szomorúnak, visszataszítónak vagy elragadónak stb. értékeljük. Az „igaz” és „hamis” melléknevek segítségével történő értékelést kizárólag az értelem körébe vágó megnyilvánulásokra tartjuk fenn – és ezt igen határozottan valósítjuk meg a gyakorlatban –, ugyanakkor egyáltalán nem tagadjuk, hogy a tükröződési viszony – habár az említett esetek mindegyikében különböző sajátos formában – nemcsak értelmi, hanem egyéb téren is fennáll. (Adam Schaff: A marxista-leninista igazságelmélet…13. oldal) A költő (amennyiben hivatásának él) rossz informátor. Nem tud műveleti szempontból releváns információkat közölni. Fenyvesi Félix Lajos költészete semmilyen nemzetbiztonsági kockázatot nem rejtett, és azóta sem rejt.
[10]Földvári László Kassák-disszertációjáról Ilia Mihály szegedi egyetemi tanár is említést tesz: „dr. Földvári László a hallgatóm volt, Tamás Attila kollégámnál doktorált Kassák Lajos munkásságából” (Ilia Mihály: Elszigetelni, lejáratni. Korunk, 2007. szeptember). A Szegedi Tudományegyetem könyvtárának anyagából hiányzik a nevezett disszertáció. Ellenben őriznek B 1471 helyrajzi számon „művelődéstörténet” tárgyszó alatt egy másik dolgozatot: Földvári László: A szocialista tudat fejlesztése, az MSZMP művelődéspolitikájának érvényesítése Szeged közművelődési intézményeiben (1962-1970). Szeged, 1977., 157 oldal. Földvári László 1977-ben végzett az MSZMP Politikai Főiskoláján, abban az évben, amikor a Szegeden őrzött „művelődéstörténeti” tanulmány is készült. Lehet, hogy a szegedi opus tulajdonképpen a pártfőiskolai záró dolgozata? Az MSZMP Politikai Főiskolája, miután jogutód nélkül megszűnt, az épületeit átadta az ELTE-nek. A könyvtára is átkerült a pesti egyeteméhez, pontosabban a Toldy Ferenc (al)Könyvtárhoz. A Toldy őrzi a politikai főiskolán írt záró dolgozatokat, amelynek katalógusát átnéztem, de Földvárinak semmilyen írását nem találtam. Azt viszont megfigyeltem, hogy a politikai főiskolán írt munkák címadása (szerkezetében, megszövegezésében) pontosan megfelel a Földváriénak, illetve fordítva: a Földvári dolgozat alkalmazkodik a politikai főiskolán szokásos címadási gyakorlathoz. Megtörténhetett, hogy a hiányzó Kassák-dolgozat (ha egyáltalán volt) helyére betették az MSZMP Politikai Főiskoláján írt munkáját.
[11] – Egyetlen sornyi jelentést sem írtam és adtam! – szögezte le Fenyvesi Félix Lajos. (Korom András: Fenyvesi nem írt jelentést)
[12] őszinteség: az a jellembeli tulajdonság, amelynek alapján valaki tettetés, kertelés nélkül híven közli érzéseit, gondolatait, mondja el cselekedeteit. – A hálózati személy őszintesége az állambiztonsági szervek felé teljes kell hogy legyen, ugyanakkor az ellenséges személy, csoport irányában színlelt. (Állambiztonsági értelmező kéziszótár, BM Könyvkiadó)
[13] Az ellenőrzés azoknak a műveleteknek az összessége, amelyeknek célja az adott ítéletek (mondatok) igazságának vagy hamisságának az eldöntése. Más szóval az ellenőrzés feltételezi az igazság mibenlétének bizonyos ismeretét. (Adam Schaff: A marxista-leninista igazságelmélet…23. oldal) Kizárólag az igazság (a társadalmi gyakorlat mélyreható, tudományos ismeretének) birtokában lehet eldönteni, hogy valójában mi az igazság. Az ellenőrzés az előzetes ítéleteknek való megfelelés próbája.
[14] Rortynak a „mi, ironikusok” mintájára. (Richard Rorty: Esetlegesség, irónia és szolidaritás. Jelenkor, Pécs, 1994.)
[15] Saját tervezésű táblázat az Állambiztonsági értelmező kéziszótár című kiadvány felhasználásával:

15.jegyzet.jpg

 
kiaportre.jpg  Kovács Imre Attila 1956. október 19-én született Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán végzett. Írásai eddig a Forrásban, az Új Forrásban, a Holmiban, a Poliszban, az UngPartyban és a Szegedi Bölcsészfüzetekben jelentek meg. Vendégtanárként tanított a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és az Ungvári Állami Egyetemen. Alapító-szerkesztője volt a Juss című folyóiratnak. Irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanulmányai (Érti-e Babits Rortyt?) 2003-ban jelentek meg. Azóta főleg rövidprózát, valamint színpadi darabokat, kritikákat és verseket ír. A Magyar  Írószövetség tagja.