Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kapui Ágota

Életapokrif

 

én nem vagyok még temetett halott

kit vetkőztet a világ meztelenre

kinek letépi arcát a jelen

és odadob a múltnak elfeledve

de még lemossa rólam az időt

s a bűnöket, mik önmagammá tettek

általuk voltam s belőlük vagyok

ma áldanak, kik bőszen megvetettek

mint bőrömön az ezer anyajegy

úgy ragadt rám sok apró kis hibám

a billogok s a stigmák térképén

ki keresett, csak így talált reám

az alkonyattal nem vívok csatát

csak itt ülök szemközt a mindenséggel

és nem tudtam, hogy mihez kezdhetnék

a rám szakadó nem várt üdvösséggel

mert életem nem mutatott utat

nem lengték át példák és mítoszok

s a gyarlóság a sarkamban loholt

 a sorsom csak, mit magammal hozok

de itt vagyok s apokrif létemet

még cicomázzák szorgos holnapok

s ki számon tart megkérdi szelíden

hogy élek még és amúgy hogy vagyok

 

Szösszenet

 

Kössél hozzám halvány emlékeket

derengő szálat fonj a múlt hajába

csak gyengéden, ha les a pirkadat,

orsódra dőlve még ébren találna

ne szőj haragtól bíbor szalagot

ne gubancolj vad sérelmet belé

csak fésüld végig hosszan, lebegőn

s az éj kitárul szent Kelet felé

és felfeslik az ezerarcú fény

mintába fog a múltnak szövőszékén

s a mozdulat hajlongó dereka

átsejlik már a reggel kelme-kékjén.

 

 

kapuiagota.jpgKapui Ágota sepsiszentgyörgyi pedagóguscsalád sarja, Erdélyben kezdett irodalommal foglalkozni, ám miután családjával áttelepült Magyarországra, abbahagyta az írást. 2015-ben A másik oldal címen jelent meg új verseskötete a Hungarovox gondozásában.

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Kimondhatatlan, Voltak