Kapui Ágota
Életapokrif
én nem vagyok még temetett halott
kit vetkőztet a világ meztelenre
kinek letépi arcát a jelen
és odadob a múltnak elfeledve
de még lemossa rólam az időt
s a bűnöket, mik önmagammá tettek
általuk voltam s belőlük vagyok
ma áldanak, kik bőszen megvetettek
mint bőrömön az ezer anyajegy
úgy ragadt rám sok apró kis hibám
a billogok s a stigmák térképén
ki keresett, csak így talált reám
az alkonyattal nem vívok csatát
csak itt ülök szemközt a mindenséggel
és nem tudtam, hogy mihez kezdhetnék
a rám szakadó nem várt üdvösséggel
mert életem nem mutatott utat
nem lengték át példák és mítoszok
s a gyarlóság a sarkamban loholt
a sorsom csak, mit magammal hozok
de itt vagyok s apokrif létemet
még cicomázzák szorgos holnapok
s ki számon tart megkérdi szelíden
hogy élek még és amúgy hogy vagyok
Szösszenet
Kössél hozzám halvány emlékeket
derengő szálat fonj a múlt hajába
csak gyengéden, ha les a pirkadat,
orsódra dőlve még ébren találna
ne szőj haragtól bíbor szalagot
ne gubancolj vad sérelmet belé
csak fésüld végig hosszan, lebegőn
s az éj kitárul szent Kelet felé
és felfeslik az ezerarcú fény
mintába fog a múltnak szövőszékén
s a mozdulat hajlongó dereka
átsejlik már a reggel kelme-kékjén.
Kapui Ágota sepsiszentgyörgyi pedagóguscsalád sarja, Erdélyben kezdett irodalommal foglalkozni, ám miután családjával áttelepült Magyarországra, abbahagyta az írást. 2015-ben A másik oldal címen jelent meg új verseskötete a Hungarovox gondozásában.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Kimondhatatlan, Voltak