Kaiser László
Velünk angyalok alszanak
Nincsen már hová: jéghegyek,
hajónkkal tovább nem lehet,
fordulni végképp nem tudunk,
elfáradt összes angyalunk.
Talán majd lesz, ki megtalál,
mondják, nem rossz a fagyhalál,
velünk angyalok alszanak,
béke és csönd a hó alatt.
Más volt a sorsuk
Nem volt már támasz,
bár lehetett volna,
más volt a sorsuk
és más lett a sorsa.
Földereng egy kép:
benne képek vannak,
homályos a jelen,
mattulnak a múltak.
Nem volt már támasz,
űzetett el tőle,
éjsötétté vált,
majd fény lett belőle.
Kaiser László Budapesten született 1953. május 25.-én. Költő, író, szerkesztő, dramaturg. Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végzett magyar–történelem szakon 1977-ben, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon 1980-ban, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán 1983-ban. 1983–85-ig a veszprémi Petőfi Színházban dramaturgként dolgozott, 1985-től a Pannónia Filmstúdióban, későbbi nevén Videovox Stúdióban szinkronlektorként. 1999-től a PoLíSz irodalmi újság egyik szerkesztője, később főszerkesztő-helyettese. 1996-tól a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője. 2003-ban és 2005-ben a Quasimodo költőversenyen oklevelet, 2006. március 15-én Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat kapott, ugyanebben az évben a nemzetközi Brianza-díjat vette át Olaszországban verseiért. Több mint száz könyvet szerkesztett, tizenöt önálló kötete jelent meg (versek, novellák, esszék, tanulmányok, interjúk).