Juhos-Kiss János
Útszéli vadvirág
Mint útszéli vadvirágot
engem senki sem nevelt.
Lábaid elé lengve hajoltam,
simogatni, védeni akartam.
Szemed felé virítottam,
mert szeretni akartam.
Esőbe menekülve sírtam,
szélbe csavarodva szipogtam:
hogy letépve senki se lásson,
letaposva senki se sajnáljon.
Juhos-Kiss János 1959. január 12-én született a mezőségi Széken. 1964-ben szüleivel együtt Szamosújvárra költözött. 1978-ban érettségizett, majd tizenhat hónap katonaság után hét évig műasztalosként dolgozott a szamosújvári faipari kombinátban, míg orvosi műhiba következményeként le nem százalékolták. 1988 tavaszán orvosi kezelésre érkezett Magyarországra, azonnal felvételizett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem szakára, melyet 1992-ben végzett el. Jelenleg történelemtanárként dolgozik, tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Megjelent két verseskötete, négy prózakötete és egy CD-kiadványa, melyen Galán Géza színművész előadásában hangzanak el művei.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A sárga irigység földjén; Karácsonykor; Forró illúzióm meglopott; A molnár fecskék és a Jón-tenger; Könyvajánló; Ember vagyok;Válaszra hiába várunk; Dimenzió; Két vers