Juhos-Kiss János
Az éltető tenger
Az embernek nem érdemes elkerülnie
a megtermékenyítő őselem ölelését!
Arányos testét gyengéden paskolja,
arannyal, friss tajtékkal simogatja:
tenger loccsan – jókedv csattan,
jövő moccan – lélek lobban,
szív csordul – agy bódul,
test lazul – lét buzdul.
Az embernek érdemes megélnie
az önzetlen őselem örök ölelését!
Minden porcikáját megvigasztalja,
s a végtelen boldogságba sodorja:
tenger loccsan – jókedv csattan,
jövő moccan – lélek lobban,
szív csordul – agy bódul,
test lazul – lét buzdul.
Juhos-Kiss János 1959. január 12-én született a mezőségi Széken. 1964-ben szüleivel együtt Szamosújvárra költözött. 1978-ban érettségizett, majd tizenhat hónap katonaság után hét évig műasztalosként dolgozott a szamosújvári faipari kombinátban, míg orvosi műhiba következményeként le nem százalékolták. 1988 tavaszán orvosi kezelésre érkezett Magyarországra, azonnal felvételizett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem szakára, melyet 1992-ben végzett el. Jelenleg történelemtanárként dolgozik, tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Megjelent két verseskötete, négy prózakötete és egy CD-kiadványa, melyen Galán Géza színművész előadásában hangzanak el művei. 2017. augusztus 20-án Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A meztelen költészettel ki él?; Útszéli vadvirág; A sárga irigység földjén; Karácsonykor; Forró illúzióm meglopott; A molnár fecskék és a Jón-tenger; Könyvajánló; Ember vagyok; Válaszra hiába várunk; Dimenzió; Két vers