Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jakab Zoltán

 

Koranyár zamatán

 

Ah! koranyár zamatán bont szárnyat a szó ajakán, hív

egy láng nyelven sírt panasz, illatos angyali ének ––

            sóhaja mind oda száll, épp ahol ablakom áll.

 

 

Egy pillanatot

 

Ragadj meg egy pillanatot,

amelyben megragadhatok!

 

 

Nyáridéző

 

Utolszor érik itt gyümölcs: szőlőfürt,

            dió, vadgesztenye s az illatos birs;

a nyár betegágyát vetik, s én őrült,

            most visszavárom lényegét! de hogy, mint

idézzem újra meg hevét, hogy –– Hóra! ––

a kéj betelve térne nyugovóra?

 

Vidéket vágyok, és tücsökzenére

            forró táncot lejtő nyáresti szellőt, ––

vagy éppoly hő csókot, mely felfedné egy

            oltár szentségeit, s szűz partja mellől

a blúzt letépve (s ez velőmig furdal),

a lányt mielőbb karjaim közt tudjam.

 

 

Thirzához, a tavasz első napján

 

Sütött a nap, s az ablakot kitárva:

tavaszt kiáltva tört a szél szobánkra.

            Körülviháncolt, táncra kért s arcodra

mosolyt csalt –– újra beléd szerettem,

            s mindig beléd szeretek majdan, hogyha

e pillanat merül fel emlékemben.

 

 

jakab-zoltan--210x300-.jpgJakab Zoltán 1990-ben született, inspirációit személyes tapasztalatok mellett többnyire legendákból, mítoszokból és a romantika atmoszférájából nyeri. Célja, hogy  ha ugyan csak keveseknek is , de munkájával örömöt tudjon szerezni, mint ahogy ő is kedvét leli kedvenc szerzőinek műveiben.

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Versek