Jagos István Róbert
Krisztus után 2017
A cigi is csak eszköz
akár a reggeli feles,
hogy túléld ezt a napot is.
Mindig ugyanakkor tör rád egy
kényszermosoly vagy egy fel se nézés
a zebrán a szembejövő
nő felé, aki hasonlít anyádra,
csak sokkal fiatalabb és romlottabb.
Napi szándékaid kimerülnek
a túlélés lehetőségeiben.
A pina, csak osztriga.
Nem is érdekel, pedig a citrom
elvileg ott van a zsebedben.
Félretaposod ezt a zűrzavart,
akár a több éves szandált,
és már nem válogatsz a feliratos
pólóid közül.
Elfogadod, hogy
kezeid, már nem keresztelnek.
Poshad a víz szent termeidben.
Amit még felismersz, manipulálod.
Szélnek eresztesz sivatagokat,
oázisokba datolyabort csalsz.
Közben ütemre jár kezed, lábad.
Ritmikátlan minden, ami rád nő.
2017. június 19.
Tudod apa
A fiam arca egy alagút,
ami ha sötét is, a végén
ott a fény. – Tudod apa,
vannak bajok, és ezért
vagyok olykor szerteszét.
Én nem félek az alagutaktól.
Hiszen magam is voltam
nemegyszer. – Tudom apa,
anya is mesélte. Olyan leszek
majd, mint most te.
Te ne légy olyan, amilyen
én most vagyok. Nézz rám!
Arcom kétely. – Tudom apa,
majd vigyázok. Tudod,
érted és értem.
2017. június 19.