Diószegi Szabó Pál
Pár-atlan Én-ek
Plakátról szólítsz, kérdezem kinek?
A hirdetésed: Vers, mindenkinek!
Hiába tépném húromon kezem,
Hiába szólnék veszedelmesen.
Mondhatnánk bármit, ha magunk vagyunk,
Betűnyi Csend lesz, mit magunk hagyunk.
Sorokba zártan majd mind elmerül,
a Fehér Halál lesz kegyetlenül:
legyen csak könyben vagy interneten,
legyen szavakban, vagy minden szemen!
Találkozáskor, a reggeli buszon,
csak mi olvasunk? Már nem is tudom…
Fülhallgatókkal, nem hallgat én rám,
engem is „megcsal” CD-vel, cédán.
Nem olvas órán, nem kérdez furán.
Nem hallhat verset csak Éjfél után?
Szemekre vágyunk, de sorsunk csaló,
(B)irodalmunk csak: trójai faló!
S fa-La(o)ko(ó)n kívül, nem omlott Trója,
szembenézhetnek: mű, az írója…
Diószegi Szabó Pál 1974-ben született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnázium elvégzése után a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogászként (1999), majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán, illetve a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakos tanárként diplomázott (2006). Jelenleg ugyanott – a Történettudományi Doktori Iskola doktoranduszaként – oktató, tudományos kutató. Első verseskötete: KaMASZKomédia Shakespeare köpenyében címmel 2007-ben, Szegeden jelent meg. 2011-ben pedigIdőmÉrték, húsz év verseiből (1991–2011) című kötete lát napvilágot Hódmezővásárhelyen. A Szegedi Tudományegyetem által meghirdetett verspályázatok első helyezettje volt 2002-ben, illetve 2009-ben, második díjasa 2005-ben. Verseit − lapunkon kívül − közölte a Szegedtől Szegedig Antológia, az Irodalmi Jelen, a Partium, a Spanyolnátha, a Szegedi Szépírás, valamint a Vásárhelyi Látóhatár. A Szegedi Írók Társaságának alelnöke, a Szegedi Szilánkok társalapítója, a Fiatal Szegedi Írók Körének és a Magyar Írószövetségnek tagja. Irodalmárként, történészként szakterületébe a klasszikus antikvitás, reneszánsz és neolatin költészet, valamint a medievisztika és a bizantinológia egyaránt beletartozik.