Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czipott György

Lecke úszómestereknek

megsárgult szemhatáton
táncot ráng szürke semmi.
szirénával kutyák vonyítnak
kihalt versenynyelvcsaládot.
itt tengsz semmi strandján,
megúszni nem tudó.
nem várhatsz tatharangot
és nem villog érted célfotó,
savló levegőt bordák darálnak.
lassú, kidurrant felhők járnak
lelences, béna csárdást,
guggoló csillagok, akárcsak
maréknyi csörgő szentjánosbogár.
hályog hull mozik
huzattépte vásznára már,
esőnap emlékre szárad,
palotást próbál, aki várhat.
alkusz úszónadrágban ténfereg.
új század régi álarcokat terít
nyákot hintáló habokra,
árnyakat súvaszt le mart.
bárány torkán paríroz penge,
bakszénnyi csonkjára ég
áldozó hiteknek csipkebokra.
hentesbádog síkú part –
búcsús megbocsájtás nincs elég…,
feküdj hát, háttal végtelenre.

 

Művészettörténet
       Csontváry Kosztka Tivadar emlékének

átmegyünk.
csak benned változik talán.
marad végül pár sor,
allegro barbaro, sagrada família,
cédrus, taormina…,
vagy naconxipán.
néhány érthetlen, furcsa kép.
ennen lábnyomába lép
mindenformára lett világ
és sehol sincs maradnia.
aztán teléből éled,
csodássá virágzik minden ág.
átmegyünk, alku nincsen.
csak benned változik
arcot hazudva ég.
ami marad, olyan haszontalan…,
hajszálak, egy ing, szivarhamu,
ujjnyom fényes rézkilincsen…
vége lett, mert vége van.
lenn, fönn, népesül tovább
guruzsmás útfalu.
télköddel telik hiányod,
sziporkás nincsen marad.
ebek harmincadjára jutva
utánad legbeszédesebb darab
majd egy csonkrarágott
kukoricacsutka.

 

Szöged

olykor még hallom
rozsdás vastraverzek nyívását,
ha siheder kövek fölött
fogadkozva fut tiszai szél;
néha még érzem
tépéscsinálók után felejtett,
szétszálzott, véres rongycsomók szagát,
ahogy egybekavarog olajos,
lövegkerék gumiszaggal;
hajnal papucscsosszanása előtt
dömötörbárány rogyva leszáll
holtak ittfelejtett árnyékai mellé,
ilyenkor zsoltározni torpan
ónpántlikás örökkévalóság.

tüdőmbe beleégett feketesas víjjogása.
szívemre szabásmintát éjsugárutak vájtak.

indóházba visszaköp engem
csutkáramorzsolt idő,
vigasztalan szerteszivárognak
fényképpé idegenült emlékeim
kakasos toronysüveg repedéseiben.
félretekintő leányszemekre
immár végleg ráködült
minden mérhetlen
délibábtávol.

bárány rogyva merül
nincsek zsibbadt árnyai mellé.
szálkás szélrózsát brongnak
alsóvárosi orgonasípok…

 

 

czgy7k.png

Czipott György Budapesten született 1951-ben. 1977. és 1991. között a Lapkiadó Vállalat munkatársa, a rendszerváltás után a Heti Kis Újság tervezőszerkesztője, rovatvezetője, majd könyvkiadó, végül újfent kiadványszerkesztő, -tervező. Képzőművészettel is foglalkozik, több verseskötete jelent meg.