Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Czipott György
Hazaszer
 
Lerogyni taglóz
hazává pingált ország
settengő sorközhíreivel,
akárha pinceszeren
vasalóillatú nyárdélután
szélső gádor elé.
Mennyi haza sarjadt
múzeumokba menekített,
pestis marta ólom betűtörzsön! –
hány haza, hová megtér postás,
harangozó, kést rejteni gyilkos?
Már csak fúlásos szívem
rángó kamráin tövisült
lándzsaszókat keresek,
juházuljanak kerítés mellé
tegnapok rettegést nyálzó kutyái.
 
Micsoda csigeredő mámor!
Micsoda kótyavetyemenedék
ólomzsindely szemhéjak alatt!
Micsoda mézillatú pinceszerek!
 
Már ajtóig alig engedek
postást, harangozót, gyilkost,
megmorgok kutyát, rendet, kerítést.
Tiszta közön sorjáz valódi, igaz –
szülőhazává jegecül minden.
Választani semmi is az:
Szók, mikkel sose szóltam,
érinthetlenné múlt kéztől simítás,
legüvöltőbb csönd tisztaszobában.
Vasalóillat, taglócsapás.
Nyárdélután poháraljtükörben.
Talán porban kötésig én,
nem valaki más.
 

  

czgy7k.png

Czipott György Budapesten született 1951-ben. 1977. és 1991. között a Lapkiadó Vállalat munkatársa, a rendszerváltás után a Heti Kis Újság tervezőszerkesztője, rovatvezetője, majd könyvkiadó, végül újfent kiadványszerkesztő, -tervező. Képzőművészettel is foglalkozik, több verseskötete jelent meg.
 
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Ellinikí dimokratía; OsztályidegenAugusztussiratóÖtszögfonákFraktálGróf Cserkay