Botz Domonkos
Levél Albionból
Köröttem ápolt kertek,
Viktoriánus, Edward és
György korabeli házak,
errefelé a nap ritkán süt, az
emberek esernyővel járnak.
Otthon talán most épp
hársfaillatot visz a szél,
itt a tenger hűvös, sós
ízével telítődik a tér.
Az Őrségben már a fecskék,
itt sirályok szántják az eget,
errefelé minden idegen,
bármerre lépek, és megyek.
Ablakomból hunyt pillák
alól is a Dunakanyarra látok,
mely, mint illatos, felfénylő
vállgödör mély dekoltázs felett,
mindig is magához láncolt.
Van, hogy hűs vánkoson
szarvas-vágtát álmodom,
és látom a kerecsen reptét,
képzetemben újra látom az
oly édes Kárpát-medencét.
Fülemben lüktet a vér, ősi
táltos dobok szólnak, hívnak,
üzennek, menj, indulj, tettek
nélkül már nem lesz több holnap.
Az otthon kirekesztettek
keserű kenyerét eszem;
hazátlanul cseng itt a szó,
otthon a trónuson idegenek
ülnek, megannyi tolvaj, áruló.
Eredj, menj hát, ha gondolod,
de kössön ki bárhol is hajód,
ne feledd!
Gyökértelen fa mellé
hiába versz karót.
Preston, 2008
Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg. 2012-ben látott napvilágot első verseskönyve, Elengedett kézzel címmel, 2013. könyvhetére a Szálkás keresztek című prózakötetével jelentkezett.
A szerző írása korábban a Szegedilapon: Megfakult kép; Karácsonyi ének; Varga Rudolf könyvéről; Október végén; Januárban; Vadászat; Impromtu; A szőlő költészete; Szamóca és spiccdűzni; Azok a bizonyos nehéz idők; Las Vegas; A kukkoló; A vadászó Diána...; Isten markában; Thaiföld –a mosoly országa. II. rész; Thaiföld –a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére