Botz Domonkos
Januárban
Mint két ágról szakadt madár,
ki fészkére már sosem talál,
toporgunk, hagyunk magunk
után jeleket a hóban, melyeket
eltakar majd az idő, a feledés.
De a traverzek még állnak,
merednek feketén; lecsüngő
lánc, az alján deszka. Hinta.
Repítettük egymást magasba,
hol hinta, hol palinta.
Szorít az idő, és szűkül minden
határ, hó alá kerül mi volt, és a
játszótér is…, tudod, amelyik
hétkor bezár.
Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg. 2012-ben látott napvilágot első verseskönyve, Elengedett kézzel címmel, 2013. könyvhetére a Szálkás keresztek című prózakötetével jelentkezett.
A szerző írása korábban a Szegedilapon: Vadászat; Impromtu; A szőlő költészete; Szamóca és spiccdűzni; Azok a bizonyos nehéz idők; Las Vegas; A kukkoló; A vadászó Diána...; Isten markában; Thaiföld –a mosoly országa. II. rész; Thaiföld –a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére