Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Volt egyszer egy múzeum…
7 kérdés Tóth István főmuzeológushoz
 
A „Nyilvánosságtól elzárt 1848-49-es kultúrkincsek bemutatása a nagyközönségnek” elnevezésű projekt keretében Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum főépületében kapott helyet a Volt egyszer egy múzeum – válogatás az egykori Aradi Ereklyemúzeum kincseiből címet viselő kiállítás. A 2012. február 7.-én átadott tárlatot Dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész, az 1848/49-es forradalom szakértője, a Hadtörténeti Múzeum főigazgató-helyettese rendezte. A kiállításról Dr. Tóth István történészt, a Móra Ferenc Múzeum főmuzeológusát, a tárlat kivitelezőjét kérdeztük.

SzegediLap: Voltaképpen minek köszönhető, hogy az aradi ereklyék Szegedre kerültek és Te magad miként kapcsolódsz a kiállításhoz?
 
tothistvan.jpgTóth István: 2009-ben kezdődött az a projekt, amelynek a február 7.-i megnyitó volt az egyik fontos állomása. Én magam azonban húsz évvel ezelőtt, 1992-ben kerültem először kapcsolatba az Aradi Ereklyemúzeum anyagával. 1992-ben rendeztük meg ugyanis a „Kik érted haltak, szent világszabadság” című kiállítást − ugyancsak a Móra Ferenc Múzeumban −, amelyen az aradi gyűjtemény 178 darabját tudtuk megmutatni a szegedi közönségnek. A mostani tárlatot egy úgynevezett HURO-program tette lehetővé, azaz egy Magyarország és Románia közötti, határon átnyúló együttműködéseket támogató pályázat, amelynek megvalósítását az Európai Unió finanszírozza. Az előkészítő tárgyalások a román féllel 2009-ben kezdődtek, amelyeknek aktív részese voltam. A projekt első szakaszában már nem tevékenykedtem közvetlenül, de amikor elérkeztünk a második szakasz egyik csúcspontjáig, vagyis a kiállításig, annak kivitelezésére engem kértek föl.
 
SzegediLap: Mekkora anyag található Aradon és ebből mennyi és mi került Szegedre?
 

aradi5.jpg

Darabok a szekérből, amelyen Damjanichot a vesztőhelyre vitték
 
Tóth István: Az Aradi Ereklyemúzeumról a pályázat első szakaszában átfogó leltár készült, valamint a dokumentumok digitalizálása történt meg. A teljes gyűjtemény közel 17 és fél ezer tételből áll, ebből 5-6000 a tárgy, a többi dokumentum. A szegedi kiállításra Kedves Gyula ezredes úr 278 tárgyat kért Aradról, ám végül csak 155-öt kaptunk meg. Ez az anyag alapvetően két nagy egységet alkot, a tárlaton is így mutatjuk be. Egyfelől a katonák művészetét, azaz a várbörtön-élet egy sajátos oldalát reprezentálják azok az alkotások (rajzok, akvarellek, faragványok), amelyeket az aradi várbörtönbe vetett honvédtisztek készítettek. A kiállításnak ezt a szakaszát két szuronyos puska határolja, jelképezvén azt, hogy ami a két fegyver közt látható, az mind „börtönmunka”. Másfelől kiemelkedő személyekhez köthető tárgyakat állítottunk ki. Répásy Mihály tábornok szablyájától Batthyány sapkáján keresztül Kossuth sétapálcájáig, amely egyben lőfegyver is, széles a kínálat. A kivégzett miniszterelnök szemfedelének egy darabja is megtekinthető, amint Damjanich János mankója, a XVIII. századi banderiális kardokat idéző szablyája, ivópohara, kokárdája és csákója is. Kiállíthattuk Damjanich pisztolypárját (páros pisztolyokról van ugyan szó, ezek mégsem párbajpisztolyok, mint sokan hitték), és annak a szekérnek a két oldalát és a saroglyáját, amelyen a vesztőhelyre vitték. Kiss Ernő tábornokra, aki kiszombori származású felesége révén Csanád megyei kötődéssel bírt, szintén több használati tárgya emlékeztet a tárlaton, így empire stílusú teáskészlete, tányérja, címeres szalvétája, borospohara, mentéjének opál-gombjai és egy pár prágai pisztolya. Vécsey Károly gróf honvédtábornok tányérját és pipáját is láthatják a múzeumlátogatók. Megemlékezik a kiállítás Asztalos Sándorról, az aradi hősről, aki az 1849. február 8.-án zászlóval a kezében állította meg és vezette vissza a harcba a menekülni készülő honvédokat és űzte el a támadó temesvári csapatokat, de Gallini Pál gyógyszerészről is, aki fiával együtt esett áldozatul Arad hosszan (1848 júniusától 1849 februárjáig) elnyúló ostromának. Ezen felül számos képi ábrázolás látható a vesztőhelyről, a négyek (a golyó által) és a kilencek (a kötél által) kivégzettek ítéletének végrehajtásáról és Batthyány Lajos miniszterelnök kivégzéséről. Ezeket a kisméretű metszeteket kinagyítottuk, hogy hatásosabbak legyenek. Így tettünk Szerelmey Miklós rajzaival is, amelyek az 1. Honvéd Öltöztetési Szabályzathoz készültek és a szabadságharc egyenruháit ábrázolják. Végezetül kialakítottunk egy részt, amely a tiszti szállásokat mutatja be, amelyek egyfajta igazgatási központként is működtek.  

arad_01_damjanich_manko.jpg

Damjanich János mankója és egyéb tágyai a szegedi kiállításon

damjanich_janos.jpg

repasy_mihaly.jpg

Damjanich János tábornok képmása (korabeli oljafestmény)
Répásy Mihály tábornok képmása
(olajfestmény Lucza János gyűjteményéből)
 
SzegediLap: Ugyanennek a projektnek keretében Pécsett is rendeztek kiállítást, ott ugyanezt az anyagot láthatták a kíváncsiak?
 
Tóth István: Nem. Pécsre csak 54 tárgy került Aradról és teljesen más koncepció mentén rendezték meg a tárlatot.
 
SzegediLap: Mi lesz a sorsa a Volt egyszer egy múzeum – válogatás az egykori Aradi Ereklyemúzeum kincseibőlcímet viselő kiállításnak?
 
Tóth István: Március 5-ig Szegeden marad. Közben, február 15.-én lesz egy konferencia, amelyen az aradi gyűjtemény teljes dokumentumanyagát feldolgozó könyvet is bemutatják. Ez a mű elsősorban Kedves Gyula, Zakar Péter és Pelyach István munkájának köszönhető, de román kollégák is részt vettek benne. Visszatérve azonban a kiállítás sorsára: március 5.-e után az anyag Budapestre megy, ahol nemzeti ünnepünkön nyitják meg ugyanezt a tárlatot a Hadtörténeti Múzeumban. Az május 25-ig várja a látogatókat. Május 31-ig pedig a 155 tárgynak vissza kell kerülnie Aradra. Ott, sajnos, raktárba kerül. Ugyan lehetőség volna egy harmadik körre is pályázni, amelynek célja Aradon egy látványtár kialakítása, ez azonban még nyitott kérdés…
 
SzegediLap: Volt-e, van-e átfedés az 1992-es kiállítás és a mostani között?
 
Tóth István: A mostani tárgyak egy jelentős része itt volt 1992-ben is, de sokkal több dokumentumot mutatunk be, mint most. Jelzem, Kedves Gyula szándékai szerint ez a kiállítás majdnem kétszer ekkora anyagot ölelt volna föl, ám a román partner nem tudott minden kérésünknek eleget tenni. Érdekessége az 1992-es tárlatnak, hogy akkor itt volt a Rózsa Sándor-féle szabadcsapatok dokumentációja is, köztük egy album, benne a betyárok fényképeivel. Arra az albumra akkor már régen „vadászott” a múzeum, de egészben nem tudta megszerezni, csak egyes részleteit. 1992-ben aztán egy szolnoki ember, a kiállítás megtekintése után jelentkezett, hogy neki egy teljes ilyen album a birtokában van. Meg is vásároltuk tőle. Szintén nincs itt az a 13 relief, amely az aradi Szabadság-szobrot ékesíti, de ennek nagyon örülök. 1992-ben ugyanis azért lehetett Szegeden, mert a szobor nem állhatott a helyén, Arad főterén. Ma azonban ott áll, a reliefekkel együtt.
 

vecseykaroly.jpg

kiss-erno.jpg

Vécsey Károly gróf, tábornok Kiss Ernő tábornok
 
SzegediLap: A múzeumok egyre interaktívabbak, s a szegedi múzeumnak az aradi anyaghoz kapcsolódó, annál egy héttel korábban nyílt, saját anyagából válogatott kiállítása számos interakciót kínál (például föl lehet ölteni a honvéd egyenruhákat), ez a tárlat azonban inkább hagyományos szemléletű. Ez koncepció volt?
 
Tóth István: Távolról sem. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a román fél nehezen tartotta a vállalt határidőket. Eredetileg az aradi ereklyéknek 2011 decemberében meg kellett volna érkezniük Szegedre. Ez később január elejére, majd közepére módosult. A valóság viszont csak február 2.-a lett. Azaz négy napunk maradt az installációra, de ebbe bele kellett férnie a feliratok, szövegek románra fordításának is. Idő híján elmaradt az interaktivitás…
 

aradi2.jpg

A kiállítás egy részlete
 
SzegediLap: Ettől függetlenül a kiállítás feledhetetlen élményt nyújt a nemzeti történelem iránt érdeklődő embereknek. De vajon a szakma számára mi a hozadéka ennek a pályázati projektnek?
 
Tóth István: Mindenekelőtt az állagmegóvás és a számbavétel. A szakembereknek lehetőségük nyílt feldolgozni az aradi Ereklyemúzeum kincseit. Restaurálni lehetett a rossz állapotban lévő tárgyakat, dokumentumokat, a digitalizálás révén sokkal szélesebb kör férhet hozzá az aradi gyűjteményhez. És ott van az említett kötet, amely a dokumentumokat dolgozta föl: nagyon nagy nyeresége az 1848-as kutatásnak!
 

megnyito_120207_05.jpg

Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész, a kiállítás rendezője és Fogas Ottó múzeumigazgató a tárlat megnyitóján