A Madách-kutatás és Szeged
7 kérdés Bene Kálmánhoz
Bene Kálmán irodalomtörténész, nyugdíjas főiskolai tanár. A József Attila Tudományegyetem magyar-német szakán végzett 1971-ben, 1973-ban doktorált, PhD-értekezését 1997-ben védte meg. 1988-tól a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyar Tanszékének oktatója, majd tanszékvezetője. Számos tanulmány, több tankönyv és segédkönyv szerzője. Fő kutatási területe Madách Imre és a XIX. századi magyar színház. 2007-ben Madách-díjjal tüntették ki.
SzegediLap: Mikor és hogyan jött létre a Madách Irodalmi Társaság?
Bene Kálmán: A Madách Irodalmi Társaság nem sokkal a rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején szerveződött Andor Csaba és Grosschmidt Péter kezdeményezésére. Első szimpóziumára 1993-ban Andor Csaba áldozatos munkája nyomán kerülhetett sor, amint az ő kezdeményezésére indította útjára a Társaság a Madách Könyvtárat is, amelyben 1995-től 2011 novemberéig 73 kötet látott napvilágot, a sorozaton kívül pedig további 35 mű jelent meg a Társaság gondozásában. Madách Imre összes műveinek kritikai igényű kiadását ugyancsak magára vállalta a civil szervezet, hiszen az 1940-es évek, azaz Halász Gábor vállalkozása óta nem próbálkozott ezzel senki. (!)
Bene Kálmán
SzegediLap: A mostani ínséges időkben hogyan tud ilyen eredményesen működni egy nem látványos kérdésekkel foglalkozó, nem a szociális érzékre apelláló társadalmi szervezet?
Bene Kálmán: A Társaság motorja, lelke megalakulása óta Andor Csaba, egyik legnagyobb bázisa pedig Szeged, elsősorban a volt Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, majd a SZTE JGYPK Magyar Irodalom Tanszéke volt, de Budapest és az ország számos szeglete képviseltette és képviselteti magát a Társaságban, amely a határainkon túlról (főként Szlovákiából és Erdélyből) is nem egy tagot tudhat soraiban. Anyagilag legfőbb támogatónk az APEH, illetve ma már NAV – az 1%-ok által.
Andor Csaba
SzegediLap: Andor Csaba egyik nyilatkozata alapján úgy tűnik, a Madách Imrével foglalkozó szimpóziumok, azaz tudományos konferenciák megrendezése legalább olyan fontos feladata a Madách Irodalmi Társaságnak, mint a könyvkiadás. Említett, hogy az első szimpóziumra 1993-ban került sor. Hányadiknál tartanak ma és hol szoktak összegyűlni?
Bene Kálmán: Az I. Madách Szimpóziumot évről évre újabbak követték, melyekre 2004-ig minden alkalommal kizárólag Madách szűkebb pátriájában, Nógrád megyében került sor, mindig szeptember végén, október elején, két egymást követő napon – és mindmáig ez a szimpóziumok legfőbb helyszíne és időpontja. Az évek során azonban mind több előadó, egyre színesebb dolgozattal jelentkezett a soros szimpóziumra, ezért volt szükség arra, hogy a Társaság egy nappal megtoldja szakmai tanácskozását. Először 2005-ben bővült az (akkor éppen XIII.) szimpózium egy tavaszi ülésszakkal, melynek Szeged, a Tanárképző Főiskola Magyar Irodalom Tanszéke adott helyet, csakúgy, mint a következő esztendőben. 2007-ben és 2010-ben a tavaszi szimpóziumot Algyőn tartottuk, a Faluházban, míg 2008-ban Kecskeméten, a Kecskeméti Főiskola jóvoltából. 2005 óta minden évben tartunk tavaszi ülésszakot az Alföldön, sőt, XIX. Szimpóziumunkat a 2011 tavaszi kecskeméti ülésszakot követően ősszel először nem Nógrádban, hanem Szegeden, a Somogyi Könyvtárban rendeztük.
SzegediLap: A civil szervezetek egyik legnagyobb problémája a saját infrastruktúra hiánya. Van-e infrastrukturális bázisa a Madách Irodalmi Társaságnak?
Bene Kálmán: Tizenegy esztendeje már, hogy a Társaság szobát bérel Balassagyarmaton, a volt megyeháza épületében, amely vendégszobaként és a Társaság anyagainak archívumaként egyaránt működik. Időközben a szoba kicsinek és kevésnek bizonyult, és sem Nógrádban, sem Budapesten nem sikerült újabb, nagyobb és jobb székhelyet találni, pályázatainkat elutasították, kéréseink a támogatás növelésére süket fülekre találtak. Ekkor fordult a Társaság szegedi bázisa, a MIT egyik legfontosabb támogató csoportja felé. Sajnos azonban időközben a Társaság szegedi „kutatóbázisa” is megszűnt – a főiskolai tanárképzést, s vele együtt az Irodalom Tanszéket letörölte a térképről az a reform, melyet egy olasz város nevével szokás összekötni: Bologna miatt eltűnt a szegedi kutatócsoport háttérintézménye, a tagok szétszórattak a főiskolai kar és a bölcsészkar különböző intézményeibe. Szerencsére a jogutód, a szegedi egyetem JGYPK Tanítóképzőjének Magyar Szakcsoportja felkarolta a másfél évtizede ide kötődő, itt folytatott Madách-kutatások ügyét, újraalakulhatott az Intézetben a Madách Kutatócsoport, és 2010-ben az egyik tanári szobát meg is kapta bázisának. Itt alakult meg hivatalosan a Digitális Madách Archívum, 2010. április 22-én.
SzegediLap: Milyen célok vezették a kutatócsoportot ennek az „intézménynek”, a Digitális Madách Archívumnak a meg- és kialakításához?
Bene Kálmán: A Madách Irodalmi Társaság vezetője, Andor Csaba már az első szimpóziumunkon, 1993-ban Save Madách című előadásában előállt azzal az ötlettel, hogy használjuk ki a modern technika és az Internet lehetőségeit a Madách-kutatásban. Ezért alakítottuk ki néhány év múlva a MIT honlapját (www.madach.hu). Ezután Andor Csaba 1997-ben egy komplex tervet mutatott be – az általa elképzelt Madách Intézet koncepciója azonban nem valósulhatott meg az anyagi és erkölcsi támogatás hiányában. Ezért módosította, szűkítette elképzeléseit, s 2002-ben közzétette a DMA, azaz a Digitális Madách Archívum koncepcióját. Ez már nem maradt az ötlet szintjén, hiszen az általa gyűjtött Madách-anyagra alapozva Szegeden elkezdhettük a DMA rendszerének kialakítását, felépítését. Jelenleg a Digitális Madách Archívum feltöltöttsége már figyelemre méltó, közel 40 GB méretű szöveg-, kép- és hang-dokumentum kereshető benne egy meghatározott rendszerben. Hogy miként, arról bővebben tudósít a már említett honlapunk DMA rovata.
SzegediLap: Az eddigiekből is kiviláglik, hogy mind a Madách Irodalmi Társaság, mind a Digitális Madách Archívum ezer szállal kötődik Szegedhez. Honnan ez a kapcsolódás, ez az elkötelezettség és milyen eredményeket értek el a szegediek a Madách-kutatásban?
Bene Kálmán: Az 1993-ban alakult országos, sőt: a Kárpát-medencére kiterjedő Madách Irodalmi Társaság legaktívabb és legeredményesebb tagozata volt az egykori Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hajdani Magyar Irodalom Tanszékén (melynek oktatója, majd vezetője voltam) alakult Madách Kutatócsoport. Ennek munkáját folytatja a fönt említett, a Tanítóképző Intézet által befogadott társaság. Eredményeinket csupán két adattal jellemezném: a Madách Könyvtár 73 eddig megjelent kötetéből 30 kötetnek szerzője, vagy szerkesztője, összeállítója szegedi; az eddigi 19 tudományos ülésszakon elhangzott 274 tudományos előadásból közel 90 kötődik néhai tanszékünkhöz. Az elvégzett munka mennyisége tehát imponáló, a minőségét pedig a használóknak, érdeklődőknek kell megítélniük.
SzegediLap: Végezetül engedjen meg egy kérdést, amely nem a kutatókra, hanem a kutatottra vonatkozik: Madách Imre kapcsolódott-e valahogyan Szegedhez? Járt-e például a városban?
Bene Kálmán: Madáchnak nem sok köze volt Szegedhez – bár járt a városban, hiszen nővérének és sógorának erdélyi meggyilkolása után (az 1849-es összeomlás idején a menekülő, egyébként sebesült Balogh Károly őrnagyot és feleségét, Madách Máriát, valamint 16 éves mostohafiát oláh útonállók bestiális kegyetlenséggel lemészárolták) a hagyatékot, személyes tárgyakat jött átvenni a bíróságtól. De fontosabb Szegeden Madách szellemi jelenléte: a közismert szabadtéri előadások mellett meg kell említenem, hogy évtizedekig az egyetem tanszékvezető professzora volt a legkiválóbb Madách-kutatók egyike: Horváth Károly. Engem is ő fertőzött meg egy életre a Madách iránti tisztelettel és rajongással – s remélem: ezt a „fertőzést” nekem is sikerült továbbterjesztenem.