SzegediLap / Petró János: Tudok énekelni, de nincs hangom...

Petró János

Tudok énekelni, de nincs hangom...

– színházcédulák –

Mady-Baby Szegeden már itthon van. Történetét egy román kisbuszban két fesztiválon is hatalmas érdeklődés kísérte. Balog József arra vállalkozott, hogy a megrendítő erejű, monodrámaként előadott darabot eredeti formájában tárja elénk. A darab színpadra állításának apropója a Helló külföld! Itt vagyok! című beavató színházi programsorozat. Vagyis az lenne a célja, hogy főképpen fiatal nézőket hozzanak be a színházak nézőterére, olyan témák felvetésével, melyek számot tarthatnak a korosztály érdeklődésére. Erre a Kebab pedig kiválóan alkalmas. Azt hogy a román vendégmunkások serege elfoglalta Európát tudjuk, hogy a megélhetést nem mindig legális és törvényes eszközökkel biztosítják, azt is. De mindez nem román kérdés, ez már vastagon Kelet-Európa gondja és ebben mi magyarok is benne vagyunk. Vélhetően fiataloknak szól az előadás, ezt Balog azzal próbálja kiemelni, hogy a jeleneteket átkötő zenék úgy szólnak, akárha egy diszkó bárpultjánál ülnénk, és bőszen használja azokat a vizuális eszközöket – vetítő vászon, a színpadi cselekmény kézikamerás képének párhuzamos megjelenítése a vásznon –, melyek már napi rutinként beépültek e korosztály vizuális kultúrájába. Ez idáig rendben is van. Ám e vizuális kultúra része még a folyamatos, sodró lendületű akciók sora, a gyors képváltások és a lendület. És éppen ez hiányzott, de nagyon. A lendület. Az előadásnak annyira nem volt ritmusa, hogy abból még a Voicut rendkívül meggyőzően alakító Mihály Péter sem tudta kirántani. Ebben a lassú tempóban egyedül a szellemi leépülés ábrázolása volt hiteles.

Nem maradt más, mint kiülni a Széchenyi térre és az öreg platánok alatt szépen lassan elmesélni Lacikának, milyen is volt az a bizonyos MAdy-baby előadás egy román kisbusz utasterében.