Petró János
Thealter cédulák 8.
Mielőtt felfalnak a farkasok
„Ma még füvön sétálok.
Holnap már belőlem nő.”
Dangzangín Nyamszüren
Az élet nem pont ilyen. Az élet pont ilyen.
Nagyon jól viselem a szándékosan lassú, hosszú előadásokat, sőt családom szerint betegesen szeretem. Mit tehetek? Saját dolgaimat is próbálom így irányítani. Nem rohanok, nem sietek sehová. Az időt, mint egyetemes mozgatórugót nem ismerem el.
Az Irtás játszódhatna akárhol, akármikor, az csak is a drámaíró, Edmundson döntése, hogy aktualizálja egy korra, egy országra. Anglia, Cromvell, Írország. Cél a földek s az azzal járó javak, lehetőségek újraosztása, eszköz bármi. A hatalom távol van, a helytartó helyben. A lassú, lassú, nagyon lassú felvezetés alatt a néző rájön, hogy Cromvell csak egy név, 1652 csak egy évszám, Írország csak egy hely. Még kapaszkodónak sem elég. Nézzél délre, nézzél keletre s láthatod, a világ mit sem változott. A földek (piacok) és a rabszolgák (európai állampolgárok) elosztásáért a harc még mindig folyik. Az urak pedig mazsoláznak, te kellesz, te nem kellesz, te kellesz, te nem...
Horváth Csaba színháza tiszta és egyenes. Ahogyan múlik az idő és a zsákokból a földet a színpadra terítik, ahogyan a házból, a faluból puszta lesz, irtás, úgy bújik ki minden szereplőből szép lassan az állat. Mindent felülír, szerelmet, barátságot, családot. Csak a föld marad, ami közben észrevétlenül kipergett kezeik közül.
Ez a világ nem enged el. Nem bújhatsz el az erdőben, nem bújhatsz földhalom alá. Nem gondolkozhatsz másképp. Akármit csinálsz, az előadás egyszer véget ér. Színt kell vallanod!
2014-et írunk! Virágzó kert helyett még mindig csak az IRTÁS!!!
Forte Társulat – Szkéné Színház
Helen Edmundson: Irtás
Fotók: Révész Róbert, MASZK Egyesület
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thelater 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán