Petró János
Thealter cédulák 7.
Ficánkol, akkor nem tőlem van
„Szeretem a rendet. Ez az álmom. Egy olyan világ,
melyben minden csendes és mozdulatlan, minden
tárgy a végleges helyén van, rajta a végleges por.”
Samuel Beckett: Végjáték
Adott egy férfi, aki furcsa világot épít maga köré. De nem is építi, mert ő eredendően ebben él, amióta megszületett. S erről a világról, vagy nevezhetjük akár szabadságnak is, nem hajlandó lemondani. Így amikor meghal az apja és rokonsága kipakolja az addig biztonságos szobájából, utcára teszi, a temetőbe költözik. Megírja saját sírversét és egyébként is felír minden szót, ami számára csak egy kicsit is érdekes. Talán az lenne a legjobb, ha a többi ember nem is járna oda, sétáljanak a parkokban, vagy ahol akarnak. Mert itt mindent ő alakíthat, értékrendet, szokásokat, nézőpontot és még a szavak sorrendjét és kiejtését is. Ebbe a nyugalomba kavar bele a NŐ! Talán szerelem, talán csak egy szoba, ahol újra kijelölheti szabadsága határait. Egészen addig, amíg szökni kell, a nő gyermeket szül és egy újszülött nem képes alkalmazkodni ezekhez a szabályokhoz. Egyébként is, ha ficánkol, akkor nem is tőle van. Szökik, vissza valahová, a bizonytalanba, mindegy hová, csak az ő szabályai szerint működjenek a dolgok. Talán majd egy újabb szerelem, de a szerelem nem megy csak úgy rendelésre.
Adott egy nagyon jó szöveg, Beckett első francia nyelven írt novellája. Színházban üdítő érzés ennyire szellemes, igényesen megírt szöveget hallani. Röviden csak annyit: hibátlan. És adott a színész, Mészáros Tibor, aki egymaga meséli el a történetet, olyan intenzitással, hogy hetven percen át egy pillanatra sem veszíti el a nézők figyelmét. Erre mondják: tökéletes produkció!
Csokonai Nemzeti Színház (Debrecen)
Samuel Beckett: Első szerelem
díszlet- és jelmeztervező, rendező: Gemza Péter
Fotók: Révész Róbert, MASZK Egyesület
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thelater 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán