Petró János
Mit adtak nekünk a rómaiak
A nagy Romulus birodalma megállíthatatlanul rohan végzete felé, s ennek a rohanásnak tempóját maga Romulus diktálja szándékos semmittevésével. De Pannónia még jól áll a lábán, oda végső esetben akár el lehet menni munkát vállalni. Ha nem is sokat, de legalább fizetnek. Friedrich Dürrenmatt karcos drámája a Nyugat-Római Birodalom hanyatlásáról és bukásáról egy estére Szegeden állított tükröt birodalmaknak, bürokratáknak, a hatalmat gyakorló és a hatalom morzsáiból élő „politikusoknak”, sok-sok baszdmeggel és röpködő lófasszokkal a köznyelv általános állapotának megfelelően. A közönség pedig vevő ezekre a kabarétréfaszerű jelenetekre, melyek a napjainkban éppen a címlapokon szereplő politikai bulvár kivonatos gyűjteményeit nyomják megállás nélkül. Nevetni jó, önmagunkon is és a mellettünk ülőkön is, de már az első felvonás alatt eszembe jut az alapigazság, egy kicsit kevesebb bizony több lenne. Az egész előadás talán legszebb, legüdébb öt perce a hadügyminiszter monológja a belügyminiszter asszonyhoz, miszerint akkor baszdmeg most menjek oda egy halászhoz és mondjam neki, hogy... és csak mondja, mondja, kibújva saját ostobasága mögül, pár percre az egyetlenné válva, aki teljes biztonsággal átlátja a birodalom helyzetét. Az összképen nagyot ront, hogy jómagam szinte semmit nem hallottam Romulus, Nagypál Gábor szövegéből, erről majd közvéleménykutatok a Zsina udvarán, bárki elmondhatja véleményét, akinek van időpontja és sorszáma hozzám holnap délutánra. Addig marad egy jó kis este emléke, ahol jól szórakozott a publikum és gyakran a színházban ennél többre nincs is szükség.
Fotó: Révész Róbert, MASZK
Thealter k2 Színház-Stúdió K (Budapest): Bakfitty – sírásás két részben – Dürenmatt: A nagy Romulus című történelmietlen komédiáját figyelembe véve
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Az utcában megrekedt a szörnyű hőség...; A bolondok hajója;Egy laptoptáskányi könyv; Az első 25 év...; Még egyszer a szurkolásról; Én kérek elnézést; Az én váram; Valami fekete érthetetlen szörnyűség; Partizándalok; VB-arany 700 pengő kölcsönből; Mint egy tündér; Hajrá Szeged!; Egy apa-lány kapcsolat; A szegedi Turul; Nemnézőszám; Vidd haza a kapufát; Amikor még nem volt szurkolói kártya; Előolimpia a szomszédan; Kell egy csapat; A Szent Mihály Stadion; A legfurcsább nevű magyar olimpikon; Thealter cédulák 10.; Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán