Petró János
Egy laptoptáskányi könyv
Miután túlléptünk a 25. fesztivál megnyitóján, Balog ceremóniamester már hagyományos aktuálpolitikai, cinkos-összekacsintós szófordulatain, beülhettünk a kánikulában is enyhet adó Zsina hűvös nézőterére. Mert annak ellenére, hogy több sajtótermék is az újvidéki Bánk Bán fesztiválindító szerepével próbált figyelmet kelteni, valójában az első előadás a Manipulációk volt. Megértem és tisztelem a szervezők immár évtizedes erőfeszítéseit, mellyel életben tartják a fesztivált, de személy szerint engem borzasztóan bánt és elszomorít, hogy „újságírók” a Thealter és a botrány szavak közös használatával kreálnak azonnal a szemétbe dobható cikkeket gyors és nagyszámú klikkelés reményében. Ez az érzékenység nyilván életkoromnak és az azzal járó beteges szentimentalizmusnak köszönhető, én tehetek róla, hogy nem temetem magam operalemezeim zárt világába és évről évre újra megpróbálom befogadni egyik kedvenc fesztiválomat úgy, hogy csak a napszámosokra, a színészekre és a rendezőkre koncentrálok, nem törődve kérész életű megmondóemberek magamutogatásával. Szinte lehetetlen feladat.
Nem zárójelek között szólva: a sok-sok felsorolt huszonöt éves fennállását ünneplő vagy megélő esemény és szervezet mellett ebben az évben huszonöt éves egy, a Thealter életétől nehezen elválasztható színházi műhely is, a METANOIA Színház. Nevük megemlítését mindenképpen megérdemelték volna.
Persze néztem előadást is, a Via Negativa nemzetközi társulatától a Manipulációkat, és a korábban említett igényeim közül egyet sikerült kielégíteniük. Ez konkrétan a napszámosság volt, mert ha mást nem is, de az elvégzett munkát jól láthatta bárki. Az összes többi a már megszokott sablon, a meztelen testüket eszközként használó színészek, a pengeéles kések, a fizikailag és lelkileg végtelenségig megalázott és kihasznált színésznő. A közönség reagált, bár a gitárral és mikrofonállvánnyal meztelenül összekötött énekest igazából nem egy néző, hanem a fesztivál bloggere és fotósa szabadította ki, de ezek után aki kapható volt rá, aktívan részt vehetett a játékban, legyen az rágógumi rágás vagy baba sétáltatás. Minden tökéletesen visszautalt az alig egy órával korábbi megnyitó szkeptikus hangulatára. A visszafogottabbak pedig csendben ülhettek Formanek Csaba filozófiai mélységű kezdő angol nyelvtanfolyamán. Számomra a legfontosabb tapasztalat: a laptoptáskában könyveket is lehet cipelni.
Fotó: Révész Róbert, MASZK
Thealter Fesztivál Fesztiválmegnyitó: a 25. Via Negativa (Szlovénia): Manipulációk
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Az első 25 év...; Még egyszer a szurkolásról; Én kérek elnézést; Az én váram; Valami fekete érthetetlen szörnyűség; Partizándalok; VB-arany 700 pengő kölcsönből; Mint egy tündér; Hajrá Szeged!; Egy apa-lány kapcsolat; A szegedi Turul; Nemnézőszám; Vidd haza a kapufát; Amikor még nem volt szurkolói kártya; Előolimpia a szomszédan; Kell egy csapat; A Szent Mihály Stadion; A legfurcsább nevű magyar olimpikon; Thealter cédulák 10.; Thealter cédulák 9.; Thealter cédulák 8.; Thealter cédulák 7.; Thealter cédulák 6.; Thealter cédulák 5.; Thealter cédulák 4.; Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.; Az álom tenyerén; Két vers a költészet napjára; Karácsonyi ének; Üres papírlapok; Szegedi Jazz Napok; Isten parancsára tettem; „Elszaladni késő, itt maradni kár”, A börtön ablakába...; Tudok énekelni, de nincs hangom; Szukafattyak; Dicső híre-neve fennmaradt örökre; Ha fojtogatsz; A bomlás hideg kabátja lazul; Fájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23); Versek; Rémmese és elfeledett ének; Szt. István tér; Egy nyár vége; Három vers; Akik lebegnek, azok jól vannak; Mágikus realizmus; Haza a bivaly hátán