Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petró János

Egy laptoptáskányi könyv

 

Miután túlléptünk a 25. fesztivál megnyitóján, Balog ceremóniamester már hagyományos aktuálpolitikai, cinkos-összekacsintós szófordulatain, beülhettünk a kánikulában is enyhet adó Zsina hűvös nézőterére. Mert annak ellenére, hogy több sajtótermék is az újvidéki Bánk Bán fesztiválindító szerepével próbált figyelmet kelteni, valójában az első előadás a Manipulációk volt. Megértem és tisztelem a szervezők immár évtizedes erőfeszítéseit, mellyel életben tartják a fesztivált, de személy szerint engem borzasztóan bánt és elszomorít, hogy „újságírók” a Thealter és a botrány szavak közös használatával kreálnak azonnal a szemétbe dobható cikkeket gyors és nagyszámú klikkelés reményében. Ez  az érzékenység nyilván életkoromnak és az azzal járó beteges szentimentalizmusnak köszönhető, én tehetek róla, hogy nem temetem magam operalemezeim zárt világába és évről évre újra megpróbálom befogadni egyik kedvenc fesztiválomat úgy, hogy csak a napszámosokra, a színészekre és a rendezőkre koncentrálok, nem törődve kérész életű megmondóemberek magamutogatásával. Szinte lehetetlen feladat.

Nem zárójelek között szólva: a sok-sok felsorolt huszonöt éves fennállását ünneplő vagy megélő esemény és szervezet mellett ebben az évben huszonöt éves egy, a Thealter életétől nehezen elválasztható színházi műhely is, a METANOIA Színház. Nevük megemlítését mindenképpen megérdemelték volna.

p2150295-1600.jpg

p2150301-1600.jpg

Persze néztem előadást is, a Via Negativa nemzetközi társulatától a Manipulációkat, és a korábban említett igényeim közül egyet sikerült kielégíteniük. Ez konkrétan a napszámosság volt, mert ha mást nem is, de az elvégzett munkát jól láthatta bárki. Az összes többi a már megszokott sablon, a meztelen testüket eszközként használó színészek, a pengeéles kések, a fizikailag és lelkileg végtelenségig megalázott és kihasznált színésznő. A közönség reagált, bár a gitárral és mikrofonállvánnyal meztelenül összekötött énekest igazából nem egy néző, hanem a fesztivál bloggere és fotósa szabadította ki, de ezek után aki kapható volt rá, aktívan részt vehetett a játékban, legyen az rágógumi rágás vagy baba sétáltatás. Minden tökéletesen visszautalt az alig egy órával korábbi megnyitó szkeptikus hangulatára. A visszafogottabbak pedig csendben ülhettek Formanek Csaba filozófiai mélységű kezdő angol nyelvtanfolyamán. Számomra a legfontosabb tapasztalat: a laptoptáskában könyveket is lehet cipelni.

p2150327-1600.jpg

Fotó: Révész Róbert, MASZK

Thealter Fesztivál
Fesztiválmegnyitó: a 25.
Via Negativa (Szlovénia): Manipulációk
 
 
pj.jpg
Petró János költő, újságíró, szerkesztő. 1958-ban született, Szegeden él.
 

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Az első 25 év...Még egyszer a szurkolásrólÉn kérek elnézéstAz én váramValami fekete érthetetlen szörnyűségPartizándalokVB-arany 700 pengő kölcsönbőlMint egy tündérHajrá Szeged!Egy apa-lány kapcsolatA szegedi TurulNemnézőszámVidd haza a kapufátAmikor még nem volt szurkolói kártyaElőolimpia a szomszédanKell egy csapatA Szent Mihály StadionA legfurcsább nevű magyar olimpikon;  Thealter cédulák 10.Thealter cédulák 9.Thealter cédulák 8.Thealter cédulák 7.Thealter cédulák 6.Thealter cédulák 5.Thealter cédulák 4.Thealter cédulák 3.; Thealter cédulák 2.; Thealter cédulák 1.Az álom tenyerénKét vers a költészet napjáraKarácsonyi énekÜres papírlapokSzegedi Jazz NapokIsten parancsára tettem„Elszaladni késő, itt maradni kár”A börtön ablakába...Tudok énekelni, de nincs hangomSzukafattyakDicső híre-neve fennmaradt örökreHa fojtogatszA bomlás hideg kabátja lazulFájdalmas és bús emlékezés (színházcédulák, Thealter 23)VersekRémmese és elfeledett énekSzt. István térEgy nyár végeHárom versAkik lebegnek, azok jól vannakMágikus realizmusHaza a bivaly hátán